|
|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2010. NOVEMBER
|
|
Mindenszentek - Halottak napja
HALOTTAK NAPJA
Halottak
napját november 2-án 998 óta tartja meg az egyház. Ez az ünnep
összefügg azzal a századvégi szorongásos hangulattal, mely 1000-re a
világvégét várta. Ilyen elképzelések mellett igyekeztek a halottakkal
„jóban lenni", az elhunytak szellemeivel jó barátságba kerülni. A
sírokon gyertyát gyújtottak, hogy „szegény, fázós lelkek annak fényénél
melengethessék magukat".
A november 2-i halottak napja konkrétan Sz. Odiló clunyi apáttól
(962-1048,) ered. Ő ezt az emléknapot a Cluny anyaegyház alá tartozó
minden bencés házban bevezette. Ez a rendelete (998) mindmáig
fennmaradt. Hamarosan pedig a bencés renden kívül is megünnepelték, a
14. századtól Róma is átvette.
E napon gyertyákat, mécseseket gyújtunk elhunyt szeretteink emlékére.
Ehhez a szokáshoz azonban több népi hiedelem is kapcsolódik. Némelyik
szerint ennek az a célja, hogy a világosban a „életlenül kiszabadult
lelkecskék" újra visszataláljanak a maguk sírjába, ne kísértsenek, ne
nyugtalanítsák az élőket.
„Egy lelki közösség tagjai
vagyunk, amelyet mély lelki kapcsolatok szőnek át: ami egynek jó,
mindenkinek jó, és fordítva: a közös boldogság az egyéneken is
átsugárzik. Titokzatos módon valamennyire már e világon is
megtapasztaljuk ezt a családban, a barátságban és különösen az egyház
lelki közösségében….
A
megholtakra való emlékezés igazán keresztény szellemben, vagyis a
húsvéti misztérium fényében történjék. Temetőlátogatáskor gondoljunk
arra, hogy a sírban csupán szeretteink földi maradványai nyugszanak,
akik a végső feltámadást várják, s akiknek lelke a Szentírás szavai
szerint már Isten kezében van" (Bölcs 3,1), nem pedig a manapság
halloween-divatként terjesztett félelmetes, ellenséges zombivilágban.
Ezért halottaink tiszteletének és az értük való imádságnak
legmegfelelőbb és leghatékonyabb eszköze a hit, a remény és a szeretet
cselekedeteinek felajánlása. Az eucharisztikus áldozattal egyesülve
közbenjárhatunk örök üdvösségükért, és átélhetjük velük a legteljesebb
közösséget, várva, hogy viszontlássuk egymást és örökre élvezhessük a
minket teremtő és megváltó Szeretetet”
XVI. Benedek 2009. nov. 2. Úrangyala imádság.
|
|
|
