|
|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2010. KARÁCSONY
|
|
Pilinszky János: Katolikus szemmel
A
karácsony úgy érkezik meg minden esztendőben, mint maga a decemberi
hónap, havával és téli gondjaival, költészetével. Akár a telet, mintha
az ünnepeket is elegendő volna rábíznunk a csillagok járására, hogy a
nagy égi mechanizmus engedelmesen, évről évre meghozza számunkra. De ez
nem így van. Az ünnep nemcsak „ránk köszönt”, az ünnepet ki is kell
érdemelnünk.
Annak, akinek az ünnepet már csak az idő körforgása hozza meg, annak
számára lassan kihűl a karácsony melege, kiürül jelentése, míg végül
kínos teherré válik.
Az ember kivételes lény. Pillanatról pillanatra rászabott életét, azt,
amitől percre se tud megszabadulni, kell pillanatról pillanatra
kiérdemelnie, megtalálnia. Életünk e terhes és fölemelő
ellentmondásának egyik legszebb diadala, értékmérője: a valóban
megtalált ünnep. Azt jelenti, hogy a gépieset, a közönyöset, a mereven
ránk szabottat sikerült szabadsággá, értelemmé, szépséggé emelnünk. A
valódi ünnep: az idő és az öröklét érintkezése. Igaz, csak pillanatra
tarthat, órákra vagy pillanatokra, de enélkül a „pillanat” nélkül
puszta körforgásba merül vissza naptárunk.
Amikor kihagy az ünnepből a megemelő többlet, ebben valami mélyebb és
alapvetőbb baj árulja el magát. Egész hitünket, annak mélységét,
forrását kell megvizsgálnunk. Harcba kell szállnunk azért, ami
elveszett, hogy a járulékos elemek nyomasztó romhalmaza alól ismét
kiszabadítsuk a lényeget: emberi időnk isteni jelentését.
De ehhez ismét egész hit kell, s nemcsak az adott egy-két nap, hanem az egész esztendő erőfeszítése, istenkeresése.
A tét nem kevesebb: vissza tudunk-e találni a valódi evangéliumi hit és
szeretet vonzásába, vagy mind kilátástalanabbul messze sodródunk tőle.
Életünk monoton körforgását számunkra egyedül ez a tengely emelheti az
öröklét jelképévé, a mennyei körök előképévé.
|
|
|
