|
|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2010. FEBRUÁR
|
|
SZENT BALÁZS ÉLETE
Tisztelete
a latin egyházban a 12. századtól lett általános, mégpedig egy
gégedaganat elleni imádsággal kapcsolatban. Később vérzések,
hólyagbetegségek, továbbá kelések, kólika, pestis és fogfájás esetén
fordultak hozzá. Részben érthető kapcsolat révén aztán védőszentje lett
az orvosoknak, a takácsoknak, valamint a szélmolnároknak és a fúvós
muzsikusoknak. Mint az állatok barátja oltalmazza a háziállatokat és a
nyájakat a farkasoktól.
Annak alapján, hogy egy kínzó torokfájás esetén segített, a késő
középkorban a tizennégy segítőszent közé sorolták. Ezek ismeretében
meglepő, hogy a Balázs-áldás mindmáig élő liturgikus szokása csak a 16.
században keletkezett és a 17. században nyomtatták ki a Rituale
Romanum (Római Szertartáskönyv) függelékében.
Szent Balázsra csodás fényt vet a legenda.
Egy napon rémült anya sietett hozzá, mert fia egy torkán akadt
halszálkától fuldokolt. A szent megáldotta a fiút - egy másik változat
szerint eltávolította a szálkát -, és így megmentette a haláltól.
A szent csodáiból nem hiányzik annak a magatartásnak a megnyilvánulása
sem, amelyet humornak vagy paraszti huncutságnak lehetne nevezni. A
helytartó először vízbefojtás általi halálra ítélte. Abba a tóba
kellett vetni őt, amelybe korábban keresztény asszonyokat fojtottak,
mert beleszórták a helytartó házi isteneit a tóba. A bölcs csodatévő
akkor a következőt tette: a partra érve rövid áldást adott a számára
halált jelentő tóra, aztán a vízen járva a tó közepéig sétált. Ott
megfordult, és barátságosan fölszólította bíráit, hogy saját isteneikbe
vetett hitük bizonyságául kövessék őt a vízen járva. Hatvanöt férfi
elfogadta a kihívást, és mind a vízbe fulladt.
A hívő nép még ma is szívesen fogadja a szent áldását a Gyertyaszentelő
gyertyáinak szelíd fényében. Ünnepét Rómában a 12. század óta ülik
február 3-án.
Szentek élete
|
|
|
