|
|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2010. DECEMBER
|
|
Hitélet és irodalom – „Dolgaim elől rejtegetlek” (2.)
Fél
évtizede emlékeztünk meg a múlt század egyik legnagyobb költőjének,
József Attilának születési centenáriumáról. Jeles hetilapunk, az Új
Ember ebből az alkalomból egy cikksorozatot jelentetett meg, melynek
minden darabjában egy ma élő és alkotó író-költő emlékezett meg a nagy
előd egy-egy Isten-kereső verséről. Ezeket az írásokat szeretnénk
feleleveníteni helyi kiadványunkban. Mostani írásunk jegyzője Kalász
Márton (1934), aki immár fél évszázada irodalmi (köz)életünk kiemelkedő
szereplője. Ha költészetét, a benne megmutatkozó világszemléletét
jellemeznénk, először kétségtelenül a békesség jutna eszünkbe – írja a
válogatott és új verseket tartalmazó kötetének utószavában Rónay
László. Kalász verseiben a merész szórend és mondatszerkesztés, a
többféleképpen értelmezhető és olvasható sorok, a lényegre tömörítés
drámai feszültséget keltenek. Műgond, választékos nyelvi erő jellemzi
költészetét. (Fűzik L.)
József Attila: Megfáradt ember
A földeken néhány komoly paraszt
hazafele indul hallgatag.
Egymás mellett fekszünk: a folyó meg én,
gyenge füvek alusznak a szívem alatt.
A folyó csöndes, nagy nyugalmat görget,
harmattá vált bennem a gond és teher;
se férfi, se gyerek, se magyar, se testvér,
csak megfáradt ember, aki itt hever.
A békességet szétosztja az este,
meleg kenyeréből egy karaj vagyok,
pihen most az ég is, a nyugodt Marosra
s homlokomra kiülnek a csillagok.
Tizenegy éves voltam, amikor először kezembe adták József Attila
verseit. Bármelyik versére rálapozni természetes volt - újra s újra a Megfáradt ember
címűre. Ez amúgy segített egyéb József Attila-olvasmányaimat is mindig
térben elhelyezni: az érzelmi részt befogadó, nyilvánvalóan öntudatlan
belső térben. Jó volt így, megvallom, e módszer máig, s időskorom
tudatában is beválik. A Megfáradt ember
című remeket József Attila 1923-ra, Makó városába keltezi, és ez: az
elrugaszkodási pont szerepe irányította készségem a többi versre,
elsődlegesen a közvetlen környezetre - a fiatalkori költeményekre.
|
|
|
