|
|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2010. HÚSVÉT
|
|
Pilinszky János: Stációk
A halott Jézus a kereszten: iszonyatos erejű tény. Iszonyatos erejű látszat.
Szeretet, Igazság, Isten napfogyatkozása. Mégis kell szemlélnünk,
ahogyan van, mivel – szemben a paradicsombélivel – e halott fa halott
gyümölcse: a mi igazi élő fánk élő gyümölcse (S. Weil). Ezentúl erről a
fáról kell szednünk, egyedül ennek a fának gyümölcsével lehet
jóllaknunk.
Itt, a kereszt alatt ne gondoljunk előre, a föltámadásra, inkább
visszafelé, az Utolsó vacsorára, Jézus kiontott vérére és megtöretett
testére: íme, a mi valódi ételünk, íme, a mi valódi italunk.
Ahogy egykor az isteni jászlat pásztorok és királyok vették körül, a kereszt alatt az örök éhség és emberi szomjúság áll.
A kihűlt és elnehezült testet végül is levették a keresztről, és anyja
ölébe helyezték. Méhének gyümölcse fekszik most holtan az anyaölben. A
Tékozló Fiú még élve hazatalálhatott, de nem ő, a Szerelmetes Fiú, ki életét
adta mindannyiunkért. Igaz, az ő „sorsa” már elvégeztetett, de nem
Máriáé. Neki a „túlélők” fájdalma jutott, az a fajta fájdalom, amitől
az emberi képzelet talán leginkább fél, riadva hátrál; meg se mer
közelíteni. Áldott a te méhednek gyümölcse” – hirdette egykor az
angyal, s Máriának most kell igazán elfogadnia ezt a mondatot.
|
|
|
