|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2009.
MÁRCIUS
|
|
A mi
orgonánk
„Az orgona az egyház zenei egysége, mert
számtalan sípja azt jelképezi, hogy az
egyház is mindenkihez kell szóljon. Szóljon
minél többször, gyakrabban és sokaknak,
mindannyiunk örömére!” (Ciucur
L. Antonius)
A 2009. február 3-án, kedden (Balázs
napján) megtartott egyháztanácsi ülés
során Veres Zoltán, a Szent Kereszt
Plébánia egyháztanácsának
világi elnöke ismételten felhívta a
figyelmünket arra, hogy a használaton kívüli
orgonát le kell bontani, ezzel helyet biztosítva az
újnak. Takács Gábor barátommal már
jó ideje fontolgattuk, hogy nekifogunk a bontásnak.
Így is történt.
- Ne szólj senkinek. Majd mi ketten megoldjuk a
problémát -mondta Gabi. Az elhatározást
tett követte.
Másnap 9 órára mentem érte, hogy
segítsek elhozni a bontáshoz szükséges
szerszámokat. Felérve a kórusra és
megállva az orgona előtt egy kicsit elbizonytalanodtunk. Ezt a
tétovázást csak részben okozta az a
kérdés, hogy honnan is kezdjük a bontást. Egy
pillanatra elgondolkoztunk. Évekkel ezelőtt mesteremberek
elkészítettek egy művet, melyet mi pár óra
alatt megsemmisítünk.
Fájó szívvel, de kellő tisztelettel elkezdtük
a bontást. Ment minden a maga útján, de
eljött a holtpont. Egy olyan súlyos orgonaelem
kiemelése okozott problémát, melynek
funkcióját mi, laikusok nem tudtuk. Később
kiderült, hogy egy szélláda volt a három
közül. Míg tanakodtunk, megjelent Lajos atya.
- Hogy álltok? - jött a kérdés.
Látva problémánkat fölajánlotta segítségét.
Hozzak kötelet, csigát, vagy szóljak Pistinek?
(Pisti sekrestyésünknek, Szilvinek a férje.)
Végül egyik segédeszköz
igénybevételére sem került sor.
Kockázatmentesen sikerült leemelnünk a
szélládát. (Nem szakadt le a kórus,
talán ez látható.)
Közben Pisti a régi orgonából az újba
beépítendő sípok közül egyet
megszólaltatott, illetve belefújt. Vékony,
alig hallható hangot adott. Ennek még a
későbbiekben lesz jelentősége.
A „munkát” 9 órakor kezdtük, és
kb. délután 4-re fejeztük be, úgy, hogy
péntekre maradt még egy órányi feladat.
A bontás elején Csákóy Ildikó (a
plébániai hivatal irodavezetője), illetve Zoli
egy-két fényképet csinált az orgona eredeti
állapotáról. Ha délután 4 óra
körül jönnek és fotóznak, bizony
érzékelhetővé tehették volna a
különbséget. Itt igazából arra is
gondolok, hogy úgy a kezünk, mint az arcunk egy kicsit
„poros” lett.
|
|
|
