|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2009. DECEMBER
|
Bérmálás 2009
Nagyon
felemelő érzés volt a krizmaolajjal személyenként kapott szentség és a
vele járó segítő kegyelem, amely egy életre összekötött minket a
Szentlélekkel. Ennek súlyát érezve foglaltuk el helyünket, többnek
érezve magunkat, mert közelebb kerültünk Istenünkhöz.
A hívek könyörgését a bérmaszülők és a bérmáltak olvasták fel.
A szentmise áldozati része is mélyen érintett bennünket, mert
életünkben először kaptuk meg a bérmáltak táborában „Krisztus testét”.
Számomra nagyon felemelő, ünnepélyes érzés volt most már
elkötelezetten, fogadalmunk által magunkba venni és eggyé válni a
szentséggel és annak segítő kegyelmével. Jézus Krisztushoz szóló
imánkban is megfogalmazódott ez az új helyzetünk.
Befejezésként elénekeltük a pápai himnuszt, a magyar Himnuszt és az ősi
magyar himnuszt, a Boldog asszonyanyánk csodálatos dallamát.
A szentmise a püspök atya kivonulásával és osztott áldásával ért véget.
Ezt követően a hívők és meghívottak örömkönnyes szemekkel, szeretettel
gratuláltak a bérmáltaknak.
A közös fényképezkedés után széledtünk szét, és családi körben
folytattuk az ünneplést.
Végtelen boldogsággal töltött el engem, hogy megkaptam, a szentségi
ajándékot. Jómagam 60 évet vártam rá (értem meg rá).
Meglepő volt számomra, hogy a felkészülés időszakában egy pillanatra
sem merült föl, hogy korban nem illek bele az ifjak csapatába. Eltökélt
szándékom volt, hogy elvégzem a felkészítő tanfolyamot, levizsgázom az
anyagból. Nem volt számomra semmi sem terhes, szégyenkezni való, mert
tudtam, hogy mi lesz az eredménye. Meg akartam kapni ezt a szentséget,
mert éreztem a hiányát. Ezt őszülő halántékkal, mélyen átérezve,
tudatosan szerettem volna elérni.
Bekövetkezett!
Hogy mit, milyen „törődést” segítséget tapasztaltam?
A vizsgán (szigorlaton) kértem a Szentlélek segítségét. – kedvező
tételeket kaptam.
A bérmálásom előtt kértem a segítséget (izgultam). Egy bársonyos,
langyos, rám ereszkedő „ süveg „ formájában kaptam meg azt, ami teljes
nyugalommal töltött el.
A nem zökkenőmentes házasságom elé egy vezérlő csillag került, amit
követni, illetve követnünk kell.
Mi ez, ha nem isteni kegyelem! Ez még csak a kezdet!
Ez a kegyelem végigkísérheti majd életünket – ha megmaradunk a
tisztaságban –, szeretettel igyekezzünk ezt észrevenni és megköszönni
Urunknak, Istenünknek.
Tisztelettel és hálával köszönöm meg mindannyiunk nevében a
lelkiismeretes felkészítést Lajos atyának, aki rendületlenül, remek
pedagógiai érzékkel tanított minket.
Isten áldását kérem csodálatra méltó további életéért!
B. László (60 éves)
|
|
|