|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2009. HÚSVÉT
|
|
Nagypéntek és húsvét tanúi...
Lk. 24,13-35
Szent Lukács három húsvéti jelenettel
zárja a harmadik evangéliumot. Az elsőben az asszonyokat
látjuk, amint megállnak Jézus üres
sírja előtt, s hallják a két angyal szavát:
"Miért keresitek az élőt a holtak között? Nincs
itt, feltámadt!" Sietnek a jó hírrel a tizenegyhez
meg a többi tanítványhoz, de azok nem hisznek nekik.
A második képsor két férfit mutat:
Jézus tanítványai voltak. De ők nem a
sírhoz mennek, majdhogynem menekülnek Jeruzsálemből,
s mindattól, ami Jézushoz kapcsolta őket. Őket maga a
Feltámadott szólítja meg.
Mikor visszasietnek Jeruzsálembe, együtt
találják a tizenegyet. Összerakják
tapasztalataikat, s most mindnyájuknak megjelenik Jézus.
Megjelöli további tennivalóikat, megáldja
őket, majd a mennybe vitetik közülük.
A középső szövegrészt olvashatjuk a
húsvéti ünnepi mise evangéliumaként. A
sírhoz siető asszonyokat a fájdalom töltötte
el, ezt a két férfit csalódás teszi
egészen tompává. Nem fogták fel az
asszonyok jelentésének súlyát, s most az
úton Mesterüket sem ismerik föl, amikor
melléjük szegődik. Panaszolják neki, hogy keresztre
feszítették azt, akiben nagyon reménykedtek. "Azt
reméltük, ő lesz, aki eljön, hogy megváltsa
Izraelt." Jézus korholja s bátorítja őket:
"Ó, ti oktalanok és késedelmes szívűek!
Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Krisztusnak, hogy
bemehessen dicsőségébe?" Rendre fejtegeti előttük az
(ószövetségi) írásokat, s
lángol a szívük, de még mindig nem veszik
észre, ki beszélget velük. Emmauszban rájuk
esteledik. Marasztalják az ismeretlent, s a
kenyértörésben felismerik. Eltűnik előlük:
már nincs szükségük látható
jelenlétére. Nyomban visszafordulnak, s
Jeruzsálemben elmondják, mi történt
velük.
A
három jelenetnek közös középpontja
Jézus gesztusa, amellyel kínszenvedését
és halálát értelmezi. Nem azt mondja:
felejtsétek el, már túljutottam rajta.
Inkább azt: vegyétek szemügyre,
értsétek meg: abban teljesedett a küldetésem.
A két bús férfinak találkoznia kellett a
Feltámadottal, hogy ezt megértsék. De
örvendezővé nem Jézus
feltámadásának ténye tette őket, hanem az,
hogy halálának értelme megvilágosodott
előttük. Betölti majd szívüket a
pünkösdi Lélek, s hirdethetik az Evangéliumot.
Így segít minket is a Feltámadott, hogy
értsük, s vállalni tudjuk, amit a nagypéntek
és a húsvét tanúinak - örvendező
szívvel - vállalniuk kell, hogy
tanúságtételük hiteles
legyen.
Jelenits István (2004)
|
|
|
