|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2008.
KARÁCSONY
|
|
LELKIPÁSZTORI ÜZENETEK
Betlehem oázisa a civilizáció sivatagában
Karácsony a keresztény világ legkedvesebb
ünnepe, amely egy Isten-gyermeket ajándékoz a
világnak a júdeai Betlehem
barlangistállójából. Ez a kicsiny gyermek
egy kis mennyországot varázsol maga körül
Szűzanyával, Szent Józseffel,
glóriázó angyalokkal,
ajándékhozó pásztorokkal és az
istálló állataival. Hiányzik ebből a kis
mennyországból minden pompa, mégis, a maga
szegénységével és
egyszerűségével fényes, hiszen a világ
Világossága ragyogja be és élteti.
A modern világ ezernyi fényreklámmal
díszíti föl a nagyvárosok utcáit
már advent kezdetét is megelőzve, hogy a gazdagság
és a pompa igézetével mind több embert
bírjon vásárlásra, sokszor esztelen
kiadásokra. Az árubőséget fölvonultató
bevásárlóközpontok tele vannak költekező
emberekkel, akiket megtévesztő hitelígéretek
csábítanak: „Neked ez jár”, „Ezt
te megérdemled”, „Ajándékozz
hitelre”. A gazdagság után
sóvárgó emberek pedig, elfelejtik a bölcs
közmondást: ”Addig nyújtózkodj,
míg a takaród ér!”, s közben
eladósodnak és koldusbotra jutnak. Az
áhított édenkert helyett a sivatag
nyomorában találják magukat.
A sivatag élettelensége és vastörvénye
leküzdhetetlen próbatételre hívja ki az
odavetődő embereket. A természet oldaláról a
sivatag terjeszkedik, az ember oldaláról
csatatérré változik az alatta elterülő
olajmezők miatt: mindezért örök probléma marad.
A sivatagban egy-egy élő fa is az éltető víz
jelenlétét sugallja: ez az oázis. A kőtenger vagy
a homokdűnék között sikló mérges
kígyók a bibliai bűnbeesés
vízióját sejtetik: a kígyóbőrbe
bújt sátán után csak romok maradnak. Az
Istent kiiktató emberi akarat bár önerőből
építeni szándékozik, mégsem tud
létrehozni semmi maradandót.
Létrejön a sivatag a természetben is és a
lélekben is. Az elsivatagosodó emberi lélek
egyedüli mentsvára az az oázissá
váló kicsiny barlangistálló, amelyben az
Isten Fia egy szűztől megszületett. Ebben a betlehemi
oázisban találjuk meg az isteni terv szerint szerveződő
családot: apa, anya és gyermek összetartó
közösségét, a transzcendens,
természetfölötti világ angyal énekben
hallható harmóniáját és a
természetes lét szimbiózisát,
együttélését a természettel, amelyet
az állatok jelenléte fejez ki.
Karácsony szentséges ünnepe és a
nyolcadába eső Szentcsalád vasárnapja
fordítsa minden ember szívét Betlehem
oázisa felé, hogy megtalálhassák ott azokat
az éltető vízforrásokat, amelyek a modern
világ mérgezett sivatagában megfáradtakat
fölüdítik és kijózanítják.
Galambossy
Endre
rákoscsabai
főplébános
|
|
|
