Krisztusban Kedves Testvérek!
1. Harminc esztendeje annak, hogy 1981-ben II. János Pál pápa
kibocsátotta Familiaris consortio kezdetű apostoli buzdítását a
keresztény család feladatairól a mai világban. Püspöki Konferenciánk a
2011. évet a Család Évének nyilvánította. Döntésünket az a szándék
vezérelte, hogy tanúságot tegyünk hitünkről és felkeltsük az emberek
szívében a szeretet és a felelősség érzését a társadalom legfontosabb
intézménye, a család iránt.
Hogyan alakul a családok sorsa Európában, különösen pedig hazánkban? Ez
a kérdés alapvető emberi problémát tár fel: milyen helyzetben van ma
Európa, milyen állapotban élnek földrészünkön, különösen hazánkban az
emberek? Nehéz erre átfogó választ adni. Ha a II. Vatikáni Zsinatnak az
Egyház a mai világban című lelkipásztori rendelkezését tartjuk szem
előtt, ma is el kell ismernünk, hogy az igazi választ úgy találhatjuk
meg, ha szembenézünk a mai ember örömeivel és reményeivel, bánatával és
aggodalmaival (Gaudium et spes 1). Amikor tehát az Egyház értékeli az
egyén helyzetét és a társadalom állapotát, újra és újra pozitív és
negatív szempontokra hívja fel a figyelmet. Nem azért teszi ezt, mert
mindenáron azt akarja kimutatni, hogy a mérleg egyensúlyban van, hanem
attól a meggyőződéstől vezérelve, hogy Isten műve önmagában mindig jó,
de a bűn árnyékot vet a teremtett világra. Így hát a hívő keresztény
nem engedhet a reménytelen borúlátás kísértésének, de nem élhet a
valóságtól elrugaszkodott álomvilágban sem.
2. Európa, ahol annyi nemzet kultúráját alakította Krisztus
evangéliuma, ahonnan a keresztény örömhír hirdetői eljutottak az egész
világra, ma azonosságának mély válságát éli át. Ha elutasítjuk Isten és
a vallás gondolatát, sőt a valóság megismerésének lehetőségében is
kételkedünk, könnyen kiszolgáltatjuk alapvető értékeinket pillanatnyi
vágyak és érdekek játékának. Európának és népünknek is szüksége van
Istenre. Nem feledkezhetünk meg gyökereinkről, mert csak így tudunk
reménységgel és a valóság talaján állva tekinteni a jövőbe.
|
