|
|
|
Nagyböjti gondolatok 2016 - március 22.
Melyik szentnek volt először stigmája?
|
Assisi Szent
Ferenc a megfeszített Krisztust megtérése első pillanatától haláláig
lángoló áhítattal és tisztelettel övezte, őt szóval és cselekedettel
hirdette. 1224-ben, két évvel halála előtt elvonult Alverna hegyére,
hogy ott Szent Mihály tiszteletére 40 napos böjtöt tartson. Szeptember
14-én, Szent Kereszt ünnepén amikor imádságba merült, megjelent neki a
megfeszített Krisztus szeráf alakjában. "Örvendezett annak a kedves
tekintetnek, amellyel Krisztus őt nézte, de a keresztre feszítés a
részt vevő fájdalom tőrével az ő lelkét is átjárta." A látomás után
vette észre, hogy testén viseli Krisztus öt sebét. Igyekezett ezeket
elrejteni, de ez nem sikerült. Több tanú is bizonyítja, hogy látta
kezein, lábain és oldalán a be nem gyógyult sebeket. Ő az első az Egyház történetében, akiről tudjuk, hogy Krisztus sebhelyeit hordozta. XI. Benedek pápa (1303-1304) engedélyezte az ünnepet Szent Ferenc rendje számára.
"Szent Ferenc a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén kora hajnalban
cellája ajtajában így imádkozott: Uram, Jézus Krisztus, két kegyelmet
kérek tőled, mielőtt meghalok. Az egyik, hogy érezhessem lelkemben és
testemben, amennyire lehetséges azt a fájdalmat, amit Te, édes Jézus,
keserves kínszenvedésed alkalmával elviseltél. A másik az, hogy
érezhessem szívemben, amennyire lehetséges, azt a túláradó szeretetet,
amely Téged, Istán Fiát, arra indított, hogy értünk, bűnösökért oly
szörnyű szenvedéseket önként és szívesen magadra vállalj."
|
|
|
