|
|
|
Nagyböjti gondolatok 2016 - február 20.
Miért változott meg a szentmise áldozati részében a "mindenkiért" "sokakért" szóra?
|
A
szentmise áldozati része Jézus utolsó vacsoráját idézi fel. A szövege
is ennek az evangéliumi résznek a felidézése. Jánoson kívül a többi
evangélium író egyébként valószínűleg valamilyen "Jézus csodái",
illetve "Jézus cselekedetei" gyűjteményből merített történeteket.
Az eredeti ógörög evangéliumban az utolsó vacsora leírásában a "sokakért" kifejezés szerepelt. A
II.vatikáni zsinat hatására, korszerűsítési célból kb. 20-30 évig
használtuk a "mindenkiért" szót. A mostani - Ferenc pápa irányvonalának
megfelelő - liturgikus törekvések szerint az eredeti "sokakért"
szöveget hallhatjuk a szentmisén - magyarázattal.
A magyarázat szerint az ógörög nyelv egyfajta közvetítő nyelv volt a Római Birodalomban -
hasonlóan, mint most az angol. Az ógörög nyelvű
evangélium fordításban a "sokakért" szót találjuk, ami az arámi
eredetiből jött. Az arámi a mai nyelvekhez képest kisebb szókincsű
nyelv volt: nem volt olyan szó benne, hogy "mindenkiért", csak a
"sokakért" kifejezést ismerte, de a szó jelentése inkább az volt, hogy
mindenkiért.
Jézus a tanítványainak és nem csak nekik, hanem a többieknek (sokaknak, azaz "sokakért") is adta vérét.
Tehát a kisebb szókincsű arámi nyelvben a sokakért kinyiló fogalom
volt, nem csak a tanítványokért, hanem azon kívül is, sokakért:
logikailag mindenkiért. A nagyobb szókincsű - például magyar -
nyelvekben ez a "sokakért" inkább bezáró fogalomként értelmezhető a
mindenkivel szemben, amely tágabb kifejezést ölel fel, ezért
próbálkozott az Egyház a II.vatikáni zsinatot követően a "mindenkiért"
szót használni. Napjainkban inkább az eredeti "sokakért" szót
használjuk, s melléértjük, hogy "mindenkiért".
"Hiszen egy az Isten, egy a közvetítő
is Isten és ember között: az ember Krisztus Jézus, aki váltságul adta
magát mindenkiért és tanúságtételül a meghatározott időben." (1Tim,
2,5-6)
Lacz Szabolcs
|
|
|
