|
|
|
Nagyböjti gondolatok 2015 - március 25.
Dr. György Attila: Olaj és gyékénykosár
|
Az
ószövetségi Szentírásban, Exodus könyvében olvashatunk az Egyiptomban
raboskodó izraeliták szenvedéseiről. Hogy megakadályozza az izraeliták
szaporodását, elrendelte a fáraó, hogy minden fiúgyermeket a Nílusba
kell dobni.
Egy Lévi törzséből származó házaspárnak szép kisfia
született. Három hónapig rejtegették. Mikor már ezt nem tehették, egy
gyékénykosarat készítettek, bekenték bitumennel és szurokkal, hogy ne
folyjon bele a víz. Ebben helyezték el a kisfiút a Nílus nádasai
között. Itt fedezte föl a fürödni jövő fáraó leánya. Magához vette és
elnevezte Mózesnek, ami annyit jelent, hogy vízből kihúzott. Ő lett
aztán népének szabadítója.
Ezeket olvassuk a Szentírásban. 1905-ben
az olajipar vezetői konferenciát tartottak Londonban. Meghívták a híres
geológust, Wellst is. Előadásában kifejtette, hogy véleménye szerint
Egyiptomban hatalmas olajtartalékok rejlenek, amelyeket még nem
fedeztek föl. Mosolyogva kérdezte az egyik igazgató:
– Mire alapozza ezt az állítását?
– Egy igen megbízható forrásra, a bibliára.
– Mi köze a bibliának az olajhoz? – vetette közbe a konferencia egyik résztvevője.
–
Több, mint gondolják. Mózes története kétségkívül ezt bizonyítja. Csak
olvassák el figyelmesen azt az esetet, amikor Mózes szülei szurokkal
kent kosárba helyezik el a kisfiút.
– Ez valóban igen szép történet, de ...
–
Kérem – folytatta Wells mondanivalóját – az írásból kiderül, hogy a
kosárka vízmentes volt. Egyébként hamarosan elmerült volna a vízben ...
Néhányan erre gúnyos megjegyzéseket tettek. Wells azonban tovább folytatta.
–
Nyugodtan nevessenek csak uraim, ha, amit mondok, tréfának tartják.
Amint azonban említettem, Mózes anyja bitumennel kente be a kosarat, ez
pedig, önök is tudják, hogy egyik fajtája a nyersolajnak. Ha Mózes
anyja bitument talált a Nílus környékén, mi is megtalálhatjuk. – Az
olajgyárosok többsége azonban kinevette a geológust.
– Csak nem képzeli, hogy Mózes mítosza kedvéért milliókat fognak áldozni a kutatásokra?
Wells azonban kitartott véleménye mellett és elővett egy üveget.
–
Itt van uraim a bizonyíték. Bitumen a Nílus partjáról. Én magam
találtam. Elhiszem, hogy nincs olaj Egyiptomban, ha önök bebizonyítják
nekem, hogy ez nem bitumen.
Hat évvel később a Nílus partján, a
Vörös-tenger közelében olaj fúrások indulnak. Napok, hetek múlnak el
minden eredmény nélkül. Nem találnak olajat. Csúfolni kezdik a
geológust.
– Nevetséges dolog, nevetséges állítás: olaj a Nílus-parton. Láthatja, hogy alaptalan az állítása.
– Várjanak kérem még néhány napig! Itt olajnak kell lennie!
–
Nagyon tiszteljük az ön hitét, de ez nem sokat ér számunkra... – S
alighogy ezt kimondják, különös zaj hallatszik, az olajkitörés szokásos
robaja. Így fedezték föl Gemesh, és Huighada vidékén a hatalmas
olajmezőket, amelyek évenként több millió tonna olajat adnak
Egyiptomnak. És mindez a Szentírás elbeszélése nyomán ...
|
|
|
