|
Nagyböjti gondolatok 2015 - március 17.
Dr. György Attila: Isten látja
|
A híres dán mesemondó beszéli el gyermekkorából a következő történetet. Tizenhat
éves koromban gyakran kijártam barátaimmal a mezőre, hogy a bibliai
Rúthoz hasonlóan kalászokat gyűjtsek. Az egyik nap nagyon megzavartak.
Megrakodva kalászokkal, hazafelé tartottunk. Hirtelen az egyik kereszt
mögül előugrik egy durva ember, ostorával felénk suhint és üldözni
kezd. Nekünk sikerült elmenekülnünk, csak a kis Jancsit csípte el,
mivel facipőjében nem tudott elég gyorsan szaladni. A durva szolga már
fölemelte ostorát, hogy a kisfiúra sújtson, amikor Jancsi értelme
hirtelen megvilágosodott és bátran így szólt üldözőjéhez: – Hogy merészelsz megütni, mikor a Jóisten mindent lát?! Mintha
villám sújtott volna a gonosz emberre, úgy lehanyatlott a keze, a
gyermek ajkán fölcsendülő szavak egészen lefegyverezték. Szégyenkezve
nyúlt a zsebébe és fájdalomdíjul néhány fillért nyomott a gyermek
kezébe. A gyermek pedig elszaladt és a pénzt édesanyjának ajándékozta.
|
|
|