|
|
|
Nagyböjti gondolatok 2015 - március 15.
Dr. György Attila: A világosság a világba jött
|
Nikodémus,
zsidó tanácsos, éjnek idején keresi fel Jézust. Azok közé
tartozott, akik rokonszenvesztek vele, de ezt nem merték nyíltan
megvallani. Sokan jártak és járnak nyomában anélkül, hogy szégyellnék
szégyenkezésüket. Urunk mégsem utasítja el közeledését, értékeli
érdeklődését és válaszol kérdéseire.
Nyilvánvaló, hogy ezek közül az első Jézus küldetésének miértjére vonatkozik. Vajon Isten egyszülött Fia miért jött a földre, mi eljövetelének indítéka és végső célja?
Ez a kérdés minden ember életében döntő jelentőségű. Mi valamennyien
csak életünk elindulásának indítékait ismerjük, azt is csak
többé-kevésbé. Igazában azt sem tudjuk, hogy szerető akaratból vagy
véletlen születtünk. Ám ennél is nehezebb meghatároznunk, hogy mit
kezdjünk életünkkel. Milyen útra kell lépnünk, milyen célt kell magunk
elé tűznünk, hogy valóban érdemes és teljes életet éljünk. Jézusnak
ezekkel kapcsolatban nem voltak kétségei. Világosan meghatározta
eljövetelének indítékát és igazi célját. Ezt mondta Nikodémusnak és ezt
hirdeti nekünk is: "Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen."
Világos válasz, mindenki megértheti. Egyértelműen hirdeti Isten
végtelen emberszeretetét, amely nem csupán a teremtésben nyilatkozik
meg, hanem a közénk jövő Ige megtestesülésében. Ez a kijelentés azonban
nemcsak Jézus küldetését határozza meg, hanem megfogalmazza a mi
feladatunkat is. Küldetése csak akkor válik számunkra boldogító
valósággá, ha a hit mozdulatával, nyitott szívvel fogadjuk. Jézus
ugyanis nem minden ellenállást lehengerlő hatalommal jelent meg a föld
színpadán. Emberségünket szinte hihetetlen módon felértékelte, amikor
befogadását szabad döntésünkre bízta. Ezt úgyis fogalmazhatjuk, hogy
Jézus egész életműve, barátságának záloga: a személyének ajándékozott
hitünk.
|
|
|
