|
|
|
Nagyböjti gondolatok 2015 - március 13.
Dr. György Attila: A szenvedés szerepe életünkben
|
Érdemes elgondolkoznunk, hogy a szenvedésnek milyen pozitív szerepe lehet emberi életünkben. El kell ismernünk például, hogy a szenvedésnek, a fájdalomnak olyan feladata is van életünkben, mint egy vészjelző csengőnek.
Végzetes következményekkel járna, ha felfedeznének olyan gyógyszert,
amely minden fájdalmat kiküszöbölne, megelőzne. Köztudomású, hogy a
fájdalmak figyelmeztetnek arra, hogy valami nincsen rendben testi vagy
lelki életünkben. Azt is el kell ismernünk, hogy a szenvedéseknek tisztító szerepük
is lehet életünkben. A könnyek elhomályosítják a szemet, de sok piszkot
is kimosnak belőle. Aki a világot sohasem nézte könnyein keresztül,
ítéleteiben mindig felületes marad. Gyakran a szenvedés utcája az,
amelyen visszatalálunk Istenhez. Ez a megtalálás pedig Teremtőnk
szemében fontosabb, mint a szenvedés. Isten végső célja az ember
boldogítása, s ennek eszköze lehet a ránk zuhanó szenvedés. A földi élet nem végállomás, hanem exodus, kivonulás
a bűn szolgaságából és vándorlás az örök élet felé. Ha ezt elhiszed, ha
ezt elfogadod, akkor a szenvedés pusztasága is elviselhető lesz
számodra.
A keresztény embert sokszor balgának minősítik és oktalanságnak tartják
szenvedést, keresztet vállaló magatartásást. Számunkra azonban Jézus
szava a döntő. Szellemesen jegyezte meg az ifjúság lelkipásztora, Don
Bosco: A legjobb, amit tehetünk: "Jót cselekedni, vidámnak lenni, és
hagyni csiripelni a verebeket." Mi hisszük, hogy a keresztúton is a
húsvéti fény felé tartunk.
Sokan
visszariadnak a kereszttől és nem akarják a vállukra venni. Valójában
Isten nem kívánja tőlünk, hogy egyedül hordozzuk. Jézus segít vinni, és csak azt várja tőlünk, hogy hozzá igazítsuk lépéseinket.
|
|
|
