|
|
|
Nagyböjti gondolatok 2015 - március 10.
Dr. György Attila: A csoda
|
1958-ban
a párizsi szabadgondolkodók nagy vitát rendeztek a lourdes-i
gyógyulásokról. Az egyik előadó felsorolt néhány rendkívüli esetet,
amelyekben reménytelenül gyógyíthatatlan betegek hirtelen visszanyerték
egészségüket. Ekkor valaki fölkiáltott:
– Ez mind nagyon szép! De hallott-e vagy látott-e valaki olyasmit, hogy egy levágott, egy amputált láb újra kinőjön?
Nos, ilyesmi is megtörtént már.
A
saragossai püspöki levéltárban olvashatjuk egy ilyen csodás gyógyulás
történetét. 1637-ben egy Miguel-Juan Pillicer nevű ifjú egy megrakott
szekér kerekei alá került. A szerencsétlenség következtében a jobb lába
olyannyira szétroncsolódott, hogy a saragossai kórházban egy Diego
Millaruello nevű orvos leoperálta. A levágott tagot el is temették a
kórház kertjében. A szerencsétlen ifjú ettől kezdve koldulással kereste
meg mindennapi kenyerét. Egyébként nagy tisztelője volt a Szűzanyának
és gyakran fölkereste pilari kegyhelyét. 1640. március 26-án fáradtan
érkezett haza egy kolduló kőrútról szüleihez. Este tíz óra volt, amikor
kimerülten lefeküdt. Két óra múlva két egész lábbal állt szülei elé. Ez
persze nagy feltűnést keltett és megindult a kivizsgálás. Szülők,
orvosok, szavahihető tanúk bizonyították a csoda valódiságát. Hosszas
vizsgálat után a saragossai püspökség is csodálatos gyógyulásnak
ismerte el az esetet. Ezt a jegyzőkönyvet 1961-ben ismét kiadták és
ebben olvashatjuk a következőket:
„Egészen biztos, hogy a Kegyelem
Asszonyáról elnevezett közkórházban Miguel-Juan Pillicer jobb lábát
leamputálták és eltemették a kórház temetőjében. Minderről hárman
tanúskodnak, mint szemtanúk. Ugyanezek a szemtanúk 1640-ben saját
kezükkel tapintották meg és láthatták Miguel lábán a forradást. Azon az
emlékezetes éjszakán, mikor Miguellel a csoda történt, szülei
megkérdezték: hogyan történt a dolog? Ő így válaszolt: álmomban
Pilarban jártam, a Szűzanya kegyhelyén és egy lámpa olajával kentem be
lábamon a forradás helyét. Ezért hiszem, hogy az Ő közbenjárására
nyertem vissza lábamat. Ekkor 23 tanú jelent meg, akik saját szemükkel
látták, hogy Miguelnek hiányzik a fél lába. Ennek hírére rengeteg ember
sereglett össze és mindenki látni akarta az új lábat. Az emberek
elkísérték a templomba Miguelt, ahol hálából szentmisét mondtak.
Mindenki látta, hogy Miguel milyen könnyedén járkált és dicsérte az
Istent. Mindenki felismerte benne a koldust, aki alamizsnát koldult az
emberektől. Az is nyilvánvaló, hogy Miguel nagyon szerette öreg
szüleit, és azért is koldult, hogy segítse őket. Ugyancsak nyilvánvaló
volt a Szűzanya iránti szeretete.”
|
|
|
