|
|
|
Nagyböjti gondolatok 2015 - március 8.
Dr. György Attila: Élet és halál
|
| A
születés és a halál közötti időt arra kellene felhasználnunk, hogy olyan
élet megvalósításán dolgozzunk, ami előkészíti az embert az örök
folytatásra. A gyermekek iránti szeretet egyik forrása éppen abban
határozható meg, hogy ők a jövendő várományosai. Milyen tragédia, ha
egy gyermek a fejlődési rendellenesség következtében nem képes a
növekedésre. Akár testben, akár szellemi életében csecsemő marad. Semmi
reménye, hogy valóban felnőtté váljék. Mi hívő emberek azt valljuk,
hogy Isten azért adta nekünk az életet, hogy felnőtté váljunk krisztusi
nagykorúságra törekdjünk, tehát a remény zászlójával meneteljünk a
jövendő felé. Az ember nem a múltból és nem a jelenből, hanem a
jövendőből merítheti előre haladásának igazi lendületét. Az igazi
halált nem az jelenti, hogy megszűnnek az életunkcióink. Aki megszűnt
hinni, aki nem tud remélni, akiből kihalt a szeretet, aki ennek
következtében képtelen növekedni, az már élve is halottnak nevezhető.
|
|
|
