Jézus Krisztus Szent Péterrel egy nagy mezőn haladt keresztül. Egy vadkörtefához értek, ahol egy lusta legény feküdt. Hanyatt végta magát, arra várt, hogy a szájába essék egy gyümölcs.
Jézus megszólította:
- Fiam, merre kell menni Egyiptomba?
A legény lusta volt felállni, a kezével mutatni, csak a lábát mozdította, hogy:
- Arra, a!
Jézus Krisztus elfordult és megcsóválta a fejét.
- Hogy lehet ilyen lusta teremtménye az Istennek!
No, továbbhaladtak. Egyszer Jézus megtörölte a homlokát:
- Hű, de megszomjaztam ebben a hőségben!
- Énnekem már régóta száraz a torkom, Uram, csak nem mertem szólni - mondta Péter.
Az oldalban egy kislány aratott, arra vették az irányt, hogy vizet kérjenek.
- Adnál nekünk vizet, te kislány, mert erősen megszomjaztunk!
A lány letette a sarlót, a korsóhoz perdült, belekóstolt. Melegnek találta a vizet, hát kiöntötte. Elszaladt a forráshoz friss vizet meríteni. Kínálta aztán Jézus Krisztust is, Pétert is.
Jóllaktak a vízzel mind a ketten, és nem győztek hálálkodni, hogy ilyen jó vizet még nem ittak soha, jólesett nekik.
Mikor elköszöntek a lánytól, Péter megkérdezte Jézust:
- Uram, Teremtőm, mivel áldod meg azt a szép, szorgalmas lányt?
- Ahhoz a lusta legényhez menjen feleségül, aki a körtefa alatt feküdt.
- Uram, Teremtőm, csak ezt ne tedd! Miért vered meg ezt a szorgalmas lányt azzal a világ lustájával?
- Azért, mert annak a lusta legénynek szüksége van egy segítőre, aki embert fog faragni belőle.