Egészen korai idők vértanúja Polikárp, aki az Isten bölcsességét keresve vezette a rábízottakat. Polikárp szmirnai püspök, Szent János apostol tanítványa, a keleti Egyház kiemelkedő egyénisége. Róla mondja el Origenész, hogy az apostolok tanítványa volt, sok olyan személlyel volt közvetlen kapcsolatban, akik még látták az Urat, és az apostolok választották ki Szmirna városa püspökének. Itt tartózkodott nála Antiochiai Szent Ignác, amikor Rómába utazott, ahol később vértanúságot szenvedett. Rendíthetetlen hittel bíró jó pásztornak és Krisztus ügyének erős atlétájának tartotta őt. Polikárp a húsvét megünneplésének időpontjával kapcsolatos vita eldöntésére személyesen járt Rómában, Anicét pápánál (151 körül). Polikárp más kisázsiai egyházközségekkel együtt kitartott annál a Szent Jánostól eredő hagyománynál, hogy húsvét napját Niszan hónap 14. napján kell ünnepelni, míg a rómaiak Szent Péterre visszamenő hagyomány szerint a rá következő vasárnapon ünnepelték. Bár ebben a pontban nem tudtak egyezségre jutni, mindketten "közösségben maradtak". Anikétosz tiszteletből megengedte Polikárpnak, hogy a templomban (nyilván húsvéti) Eucharisztia-ünnepet tartson, és békében váltak el egymástól.
A keresztény ókor több levelét ismerte, az utókorra csak a Philippiekhez írt levele maradt fenn. A filippiek hittani eligazítást kértek tőle, és azt, hogy küldje meg nekik Ignác leveleit. Levelében fölszólította a filippieket, hogy vállalják a "kereszt vértanúságát". Itt esik szó először a keresztény irodalomban a "vértanúságról", méghozzá egy püspök szájából, aki maga is a Megfeszített vértanúja lett. A levél jól mutatja, hogy mennyire eleven volt az egyházak közötti kapcsolat. A leveleket lemásolták, tovább adták, összegyűjtötték. Életéről egykorú írók, Szent Ireneus püspök és Tertulliánus írtak. Haláláról hiteles vértanú akták tanúskodnak. 86 éves korában, 155. február 23-án a pogányok bevádolták a prokonzulnál mint "Ázsia tanítómesterét", és halálát követelték. Máglyahalálra ítélték, de mivel a tűz nem ártott neki, karddal átdöfték. Holttestét megégették, de csontjait összegyűjtötték, és "minthogy drágaköveknél többre becsülték, megfelelő helyen (a kisázsiai Musztafa hegyen) eltemették". Ott gyülekeztek össze a keresztények "vértanú születésnapját" megünnepelni.
Keleten már a IV. században február 23-án ünnepelték. Róma a XIII. században tette át az ünnepet január 26-ra, amely napon addig Niceai Szent Polikárp temetéséről emlékeztek meg. 1969-ben halála napjára, február 23-ra került ünnepe a római naptárban is.