Írország patrónusa és apostola. Valószínűleg 385 körül Britanniában, Skóciában vagy Walesben született. Tizenhat évesen ír tengeri kalózok fogságába esett, elhurcolták és Írországban birkákat kellett őriznie. Rabszolgaságát Isten igazságos büntetésének fogadta előző bűneiért és mulasztásaiért. Naponta rendszeresen imádkozott. A hat évi fogságában sokszor üzent álmában Isten, Végül sugallat hatására megszökött és Galliába vitte egy hajó. Szabadulása után Franciaországba ment teológiát tanulni. Tours-ban lett szerzetes, majd Auxerre-ben tanult. Egészen bíborosi rangig vitte, amikor Írország és Isten „hazahívta”. Szándékában állt az írek megtérítése. Egy éjszaka álmában az írek hangját hallotta: "Kérünk, jöjj és élj közöttünk." Józanul nem követte azonban vakon a hangot, hanem várt, amíg további jóváhagyást nem kapott hivatásához. Azután kérte fölvételét az egyházi rendbe, így akarta követni a hívást, amelyet ő úgy értelmezett, hogy missziós munkát kell végeznie az írek között. Amikor Celesztin pápa küldetésével Írország püspöke lett, nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a helyi papi nemzedéket kinevelje. 30 évig volt püspök. Írország lakosságát katolikus hitre térítette úgy, hogy kelta gyökereiket is megőrizhették, amiért nagyon népszerű lett. Megszervezte az ír egyházat, 365 templomot épített. A "szentek szigetévé" alakította az országot, amely az évszázadokon keresztül hűen megvalósította ezt az eszményt. Az Eucharisztia iránti mély hite átalakította nemzete életét, így Írország azon nemzetek közé tartozik, melyek sokat tettek a missziók ügyéért is. A halál színe előtt írt Confessiója a világirodalom nagy önéletrajzai közé tartozik.
A szigeten sűrűn termő lóhere szimbóluma is tőle származik, ugyanis azzal szemléltette a Szentháromságot az emberek számára. Halálának évfordulója az írek nemzeti ünnepe, Szent Patrik napja, amit március 17-én ül meg az ország. Szent Patrik legendája ugyanis nemzeti öntudatuk fontos eleme.
461. március 17-én Down város mellett halt meg, anélkül, hogy hazáját viszontláthatta volna. 1631-ben vették fel ünnepét a Római Kalendáriumba. A bányászok, kádárok, kovácsok és borbélyok védőszentje.