Szent Jeromos a négy egyházatya egyike, egyúttal bibliafordító. Neki köszönhetjük a mai fordítások alapját képező vulgáta fordítást. Az ortodox kereszténység is szentként tiszteli.
347 körül született Dalmáciában, Stridon helységben (mai Csáktornya közelében),  jómódú keresztény családban. Először Milánóban, majd Rómában, a híres Aelius Donatus grammatikusnál tanult retorikát, filozófiát, grammatikát, görög és latin nyelvet. A nagyvárosi élet forgataga magával ragadta, jobban érdekelték a klasszikus költők, különösen Vergilius művei, Cicero és Platón filozófiai munkái, mint a Biblia. Rendkívül nagy klasszikus műveltségre tett szert. A legenda szerint álmában egy angyal kivette kezéből a könyveket, és az égi bíró színe elé vezette. Az álom hatására 366-ban ő is megkeresztelkedett: maga Liberius pápa keresztelte meg.
A mai Németország területén, Trier környékén ismerkedett meg a remete élettel, majd a keleti remeteséggel barátkozott. 373-ban csatlakozott egy aszkéta csoporthoz Aquileiában. Ezután zarándokútra indult a Szentföldre, ahol öt évet töltött remeteként Aleppótól nem messze a khalkiszi sivatagban. A monda szerint kihúzta a tövist egy oroszlán talpából, amitől az állat rögtön megszelídült, és hűséges kísérője lett. A szentképeken gyakran ábrázolják Jeromost oroszlánnal.
379-ben visszatért Antiokhiába, ahol Paulus püspök pappá szentelte azzal a tanáccsal, hogy folytassa az aszketikus életet. Jeromos szerzetes maradt. Hamarosan Konstantinápolyba ment és mintegy két éven keresztül bibliamagyarázatot tanult Nazianzi Szent Gergelynél.
382-ben Rómába ment és Damazusz pápa titkára lett. Latin nyelven kellett a Szentírás fordítását elkészítenie, ezenkívül széleskörű és hatásos lelkipásztori munkát végzett. Női szerzetesi közösséget is igyekezett keleti mintára szervezni, emiatt irigyei támadtak, áskálódások, vádaskodások céltáblája volt.
Egyiptomba, Izraelbe, végül Betlehembe ment, itt két kolostort alapított: egyet a férfiak számára, ezt ő maga irányította; egyet pedig a nők számára, s annak vezetését tanítványára, Paulára bízta. A Születés Barlangja közvetlen szomszédságában élt, tovább tanulta a hébert, éjszakánként egy rabbi 1-1 aranyért tanította. Ezután egy hosszú, irodalmi téren nagyon termékeny időszak következett életében, amely harmincöt esztendeig tartott. A tudósnak segítségére volt nagy könyvtára és sok feljegyzése, melyeket a korábbi évek utazásai során gyűjtött. Mindenekelőtt eredeti nyelvből lefordította a Szentírásnak majd minden könyvét. Ez önmagában olyan teljesítmény, amellyel kivívta magának a kortársak bámulatát. Megteremtette azt az alapszöveget, amelyet Vulgata néven a latin egyház egészen a legutóbbi időkig hivatalos szentírási szövegként használt. 
V. századi források 420. szeptember 30-ra, Betlehembe teszik temetése napját. Földi maradványait a római Santa Maria Maggiore bazilikában temették el újra a VII. században. Rómában a VIII. század óta ünneplik.