|
|
|
Magyar ifjak
védőszentje: Szent Imre herceg
|
A nyár folyamán kellemes hajókirándulást rendeztünk Esztergomba.
Megnéztük a Bazilikát, a képtárat, a kincstárat és az Árpád-kori palota
romjait. Nézelődésünk közben valaki megjegyezte:
- Ha ezek a falak beszélni tudnának, mennyi mindent mesélnének nekünk!
Mivel a kövek nem szólaltak meg, engem bíztattak, hogy
beszéljek a város múltjáról, Gellért püspökről és tanítványáról, Szent
Imréről, akik itt laktak a palota valamelyik szobájában. Képzeletünk
szárnyán visszarepültünk a kilencszáz esztendős múltba és kihallgattuk
Gellért atya és Imre herceg beszélgetését.
- Tegnap arról beszéltél atyám, milyen gyáván viselkedtek az apostolok,
midőn az Olajfák hegyén elfogták Jézust ellenségei.
- Igen, emlékszem fiam. Addig jutottunk, hogy a Golgota hegyén
keresztre szegezték az élet szerzőjét, Jézust.
- És mi történt ezután? Kik maradtak a kereszt tövében?
- A Szentírás erről is beszámol. Jézus ellenségein és a
kiváncsiskodókon kívül megemlíti édesanyját, Szűz Máriát, néhány Jámbor
asszonyt, köztük Mária Magdolnát, Máriát, Jakab és József anyját és
Zebedeus fiainak anyját.
- Hát az aposotolok közül senki sem maradt a kereszt közelében?
- De igen. Ott állt Szent János apostol, aki az utolsó vacsorán Jézus
szívére hajtotta fejét. A haldokló Üdvözítő meg is hálálta szeretett
tanítványa hűségét. Halála előtt az ő gondjaira bízta édesanyját,
Máriát.
- Miért éppen őt választotta ki erre a megtisztelő feladatra?
- Mindenekelőtt azért, mert egyedül ő tartott ki mellette a kereszt
alatt. Aztán pedig azért, mert szűzi tisztasága miatt kedves volt Isten
előtt. Úgy illett, hogy a tisztasságos Anyát egy tisztaszívű ember
vegye oltalmába.
|
|
|
