Szent György (270 körül – 303. április 23.) római kori katona és keresztény mártír.
Előkelő kappadókiai családból származott, édesanyja hatására lett keresztény. Diocletianus császár alatt hadiszolgálatba lépett. Kiváló kardforgató képességének és más tulajdonságainak is köszönhetően hamar magas pozícióba jutott. Ám amikor a császár a keresztényeket üldözni kezdte, lemondott hivataláról és a császár ellen fordult. Emiatt börtönbe vetették és miután a legkegyetlenebb kínzásokkal sem bírták őt hitétől eltéríteni, 303-ban Lyddában kivégezték. Kínzásaihoz és halálához sok legenda kapcsolódik (pl. háromszor meghalt és feltámadt vagy hatvan szöget vertek egyszerre a fejébe).
Lydda neve nemsokára Georgiopoliszra változott és volt egy Györgynek szentelt bazilika. Palesztinában és Szíriában a IV. században, Rómában az V. században volt már temploma. Egyiptomban mintegy 40 templom és kolostor, Ciprus szigetén pedig még hatvannál is több szentély viselte nevét. Konstantinápolyban maga Konstantin építtetett templomot a szentnek. Tisztelete nagyon gyorsan elterjedt, és a középkorban Európa-szerte virágzott. Számos város nevében is viseli nevét (hazánkban: Szentgyörgyvölgy vagy Borsodszentgyörgy, Erdélyben: Torockószentgyörgy, Sepsiszentgyörgy), és uralkodócsaládok tagjai védőszentjüknek tekintették. Különböző lovagi és nemesi rendek, de egyes népek is védőszentjüknek tartották. Szent György a védőszentje többek között Angliának, Görögországnak és Grúziának, csakúgy mint Barcelona, Moszkva, Ljubljana, Genova és Ferrara városainak.
A görög egyház a nagy katonaszentek között tartja nyilván. Egyike a tizennégy segítőszentnek.
683-tól április 23-án ünnepelték Rómában, nálunk Szent Adalbert ünnepe miatt április 24-én emlékezünk rá.
Sárkányölőként való ábrázolása középkori eredetű, amikor Krisztus erejében bízva legyőzte a sátánt és megmentett egy várost a rettegéstől. A Szent Györgyről szóló legenda részlete a Legenda aureából:
"Silena városa közelében volt egy tó, s abban lakott egy mérges sárkány. Már többször megfutamította a népet, amikor fegyveresen ellene vonult. Így hát a polgárok naponta két juhot adtak neki. Amikor a juhok megfogyatkoztak, megegyeztek, hogy naponta egy embert áldoznak a szörnynek. Sorsot vetettek, mely alól senki sem vonhatta ki magát. Amikor már a városnak szinte minden ifja és leánya áldozatul esett, történt, hogy a sors a király leányára esett. A király jajveszékelt és megkísérelte, hogy leányát megóvja a nyomorúságos haláltól. A nép pedig rettegett, hogy mindnyájukat megöli a sárkány. Könnyezve ment a leány a tóhoz. És akkor Szent György arra jött lóháton. Megkérdezte, mi baja van. A lány így válaszolt: "Jó ifjú, szállj gyorsan lovadra, és sietve fuss el innen!" - és elbeszélt neki mindent. Ő pedig ezt mondta: "Ne félj, segíteni fogok rajtad Krisztus nevében." Még beszéltek, amikor a sárkány kiemelte fejét a tóból. A leány reszketett a félelemtől, György azonban lovára pattant, keresztet vetett magára, és szembelovagolt a sárkánnyal, amely rárontott. György nagy erővel megforgatta lándzsáját, Istennek ajánlotta magát, és olyan súlyos csapást mért a sárkányra, hogy az a földre zuhant. Akkor megparancsolta a leánynak, hogy a sárkány övét kösse a nyakára és vezesse be a városba. Az megtette és a sárkány úgy ment utána, mint egy szelíd kutya. A városban a nép rettenetesen megijedt, de György így szólt hozzájuk: "Ne rettegjetek, mert az Úristen küldött hozzátok, hogy megszabadítsalak benneteket ettől a sárkánytól. Ezért higgyetek Krisztusban, és keresztelkedjetek meg, akkor megölöm ezt a sárkányt." Így hát a király és a nép megkeresztelkedett, György pedig kihúzta kardját, és megölte a sárkányt. Ugyanazon a helyen szép templomot építettek, és az oltárnál élő forrás fakadt, amely meggyógyított minden beteget, aki csak ivott belőle."