A Ceciliusok előkelő családjából származott. Szüzességi fogadalmat tett, és jegyesét, Valerianust isteni segítséggel nemcsak megtérítette, hanem hasonló életre vezette. Ugyancsak jegyesének testvérét, Tiburtiust, és az elfogatásukra küldött Maximust is Krisztus szeretetére és hitére vezette. Miután a három vértanúságot szenvedett, Cecilia a Praetextatus katakombában temettette el őket. Almachius prefektus a szegényeket gyámolító és hitükben megerősítő Ceciliát külön kínzás alá vetette.
Sok gyötrelemnek vetették alá, míg végül kard általi halálra ítélték. A hóhér nem tudta lefejezni, bár háromszor csapott az elítéltre. Cecilia a hagyomány szerint még három napig élt, és I. Orbán pápa megerősítette a szentségekkel halála előtt. 230 körül halt meg Alexander Severus császár idejében, és a Kallixtus katakombában lévő családi sírboltban temették el. I. Pascal pápa 321-ben a Cecilia trasteverei háza fölé emelt templomba vitette át az épen maradt holttestet, amelyet 1599-ben ugyancsak épen találtak meg olyan helyzetben, mintha csak éppen akkor lehelte volna ki lelkét.
A kezdeti idők vértanúja Szent Cecília, akit a szent zene pártfogójaként tisztelünk. Aki az Istennel való harmóniában odáig jut, hogy életét áldozza hitéért, azt nyugodtan tekinthetjük a szent zene közbenjárójának. Az igazi harmónia Isten és ember összmunkája a világ előrevitelében. A szép zene ehhez hozzásegít. Nem véletlen, hogy régebben örömnek és bánatnak egyaránt megvolt a zenei világa, és a kettőt nem mosták össze. Az igazi emberi szó Jézusra hangol rá, a szép zene pedig a Szentlélekre. Ők pedig nincsenek egymás nélkül. Szent Cecília magatartása beszédes, ezért pártfogolja a zenét. Minden hiteles ember ismeri a szó és a dallam összhangját.