Szülei François Soubirous és Louise Castérot. Bernadett első gyermekként 1844. január 7-én, egy vasárnapi napon született. A községi anyakönyvbe “Bernarde-Marie” néven jegyzik be. Őt még hat másik gyermek fogja követni, akik közül három már kisgyermek korban meghal. Bernadett maga soha nem volt teljesen egészséges, asztmában szenvedett. Mindig szoros kapcsolat fűzte otthonához, szüleihez és testvéreihez. Boly malmában laktak, később még szegényebb házba kellett költözniük.
1858. február 11. és július 16. között a Lourdes melletti massabielle-i barlangban tizennyolc látomása volt. Az ismeretlen „Hölgy" ezeket mondta a tizennégy éves kislánynak: „Imádkozz a bűnösökért!" „Menj, igyál a forrásból, és mosdj meg a vizében!" A felszólításra a kis látnok kezével kaparni kezdett a barlang alján, és felfakadt egy forrás, amely ma is ontja magából a vizet. A látomások és az itt történt csodálatos gyógyulások az egész világon ismertté váltak, és Lourdes ma a világ egyik legjelentősebb Mária-kegyhelye.
A tizennyolc jelenés közül az első 1858. február 11-én, 14 éves korában történt. A jelenések alatt és után Bernadett a figyelem, csodálat és az ellenszenv középpontjában állt. Szüleinek sem volt könnyű a dolga, hiszen hogyan tudták volna, ők, a szegény emberek megvédeni magukat a hatóságok zaklatásaitól? De Bernadett mindig hű volt önmagához, egyszerű, őszinte és imádságos lelkületű maradt. A világi és egyházi hatóságok előtt mindig megőrizte nyugalmát és elfogulatlanságát a jelenések lefolyásáról tett beszámolója alatt, s enyhe humorral, sőt ha kellett határozottsággal lépett fel. Ezen időszak alatt érlelődött meg Bernadettben az a személyes elhatározás, hogy szerzetesrendbe lépjen. Végül a nevers-i nővérekhez lépett be, mivel egészségi állapota nem engedte meg, hogy túl szigorú életvitelű rendnek legyen a tagja. 1865-ben a nevers-i nővérek lourdes-i kolostorában, ahol bentlakó volt, jelölt lesz. A nevers-i anyaházba való indulás előtt, 1866. július 4-én búcsút vett a szeretett barlangtól.
A nevers-i nővéreknél Bernadett mint Mária-Bernarda nővér éli tovább életét. Noviciátusának kezdetén a nővérek közössége előtt elmondja a jelenések történetét. Ezután elöljárói parancsára soha többé nem beszélhetett minderről.
1879. április 16-án, a Húsvétot követő szerdán halt meg, délután három órakor, 35 éves korában. Akik akkor halálos ágyát körülállták, azt mondták, hogy agóniája Krisztus kereszthalálára emlékeztetett. IX. Piusz pápa és a lourdes-i püspök kérésére halálos ágyán eskü alatt mégegyszer megerősítette korábbi beszámolóját a massabielle-i barlangnál történtekről. Utolsó szavai ezek voltak: "Szentséges Szűz Mária, Isten anyja, imádkozz értem, szegény bűnösért!"
Amint azt az Egyházi Törvénykönyv is előírja, XI. Piusz pápa hosszú és szigorú vizsgálat után Bernadettet 1925-ben boldoggá, 1933. december 8-án - a Szeplőtelen Fogantatás ünnepén - szentté avatta. Emléknapját 1891-ben, mint a “Jelenések ünnepét” iktatta a naptárba XIII. Leó pápa február 18-ra, a harmadik jelenés dátumára, amikor Bernadett ezt a jövendölést hallotta: “Nem ígérem, hogy  ezen a világon boldoggá teszlek, de a túlvilágon igen.”
A boldoggá, illetve szentté avatáshoz Bernadett földi maradványait háromszor is exhumálták, azok csodás módon mégis majdnem teljes épségben láthatóak Neversben, a Bernadette Soubirous kápolnában, egy kristályüveg koporsóban.