A fejedelmi gyerekek életét gyakran befolyásolja a történelem. Margit sorsát is ez határozta meg születésétől haláláig. Apja, Edmund herceg fiatalon Magyarországra menekült egy roppant bonyolult trónviszályos helyzetből. Szent István királyunk szívesen fogadta, sőt később feleségül adta hozzá Ágota nevű leányát. (Történészek vitatják, hogy István leányát vagy testvérét házasította-e.) Margit így magyar földön, a Mecsek hegység már romjaiban is alig látható Réka várában született 1045-ben (Mecseknádasd mellett).
Tizenkét éves korában visszahívták őket Angliába, mivel a királyválasztásra jogosult "Bölcsek Tanácsa" Edmundot kívánta a trónra. Ám apja nem uralkodott sokáig, mert meghalt. Ismét kitört a trónviszály, menekülniük kellett. Hajójukat a vihar Skócia partjaira sodorta. Itt a véreskezűnek mondott III. Malcolm volt uralmon. (Az, aki irtóhadjáratban állt bosszút Macbeth hívein, sőt Angliába is többször betört.) A rettegett uralkodó megkérte a huszonkét éves királylány kezét. Margit csak a családja könyörgésére mondott igent.
Skócia királynéja lett, s ezzel nagy változások kezdődtek. Életrajza így tudósít: "Malcolm felesége a legnemesebb nemzetségből származott, de még nagyobb nemességet adott neki bölcsessége és jámborsága... Befolyására férje kivetkőzött vad szokásaiból... Egész környezet megváltozott általa... Egy rossz szót sem lehetett kiejteni füle hallatára." Nyolc gyermekük született. A királyné nem tartotta rangon alulinak, hogy maga kezdje őket oktatni. A szentségek vételére is ő készítette fel fiait. Később olyan tanítókat választott melléjük, akik jámborságban is kiválóak voltak.
Maga Margit - s nem a király - hívta össze a skót egyház zsinatát. Azt kívánta elérni, hogy a skót egyház szabaduljon meg azoktól a szokásoktól, amelyek eltértek a római egyházétól, lévén hogy a skótok ír közvetítés révén találkoztak a kereszténységgel. Mikor az ország urai azzal indokolták a húsvéti szentáldozás elhanyagolását, hogy ők bűnösök, és nem méltók a nagy megtiszteltetésre, a királyné a zsinaton apostoli buzgósággal magyarázta a kérges lelkű országnagyoknak, hogy a bűneit bánó bűnösnek nincs mitől félnie.
Margitnak egész népére gondja volt. Sok adóst kiváltott a börtönből, és sok tönkrement családot emelt fel újra. Gyakorolta az irgalmasság minden cselekedetét, s ezzel örök emléket állított magának a nép szívében. Halála előtt fél éven át rettenetes láz gyötörte, kínos fájdalmaira nem akadt orvosság. Betegágyán érte a hír, hogy szeretett férje és elsőszülött fia egy csatában elesett. Az iszonyú csapás hallatán nem tört ki jajveszékelésben, hanem égre emelt tekintettel, magasba tartott karral az Urat szólította. Azután négy nap múlva ő is meghalt Edinburgh-ben (1093. november 16-án). A szenvedés és a szeretet azzá érlelte, amit a Margit név jelent: igazgyönggyé.
A szentek sorába 1251-ben vette fel az Egyház.