VII. Stáció:
Jézus másodszor esik el a kereszt alatt
Hasztalan görnyedez utánad a Cirénei
A megosztott járom alatt,
Hasztalan csorognak egybe a tiéddel
Verejtékének súlyos cseppjei;
Pihegő szívére szorítva a Kendőt,
Hiába botorkál Veronika lépteid nyomán:
És jaj, hiába hullámzik körülötted
Melegítő két szeme simogatása
Annak is, aki láthatatlanul hordja szívében
Iker-mását a világ elejétől rádrakott Keresztnek:
Göcsörtös az út és roskatag a váll,
Minden lépésen irdatlanabbra nő
És súlyosabbra az elnyomó Kereszt:
Ímhol másodszor roskadsz el alatta.
Mintha mondanád:
Édesanyám,
Jó énnekem, hogy láttam a szemed,
Jó éreznem, ha nem láthatlak is,
Hogy rajtam a drága két szem, amelyből
Egyszerre ölel körül minden melege a földnek.
|
