|
|
|
|
Rózsafüzér királynője
|
E
szép ünnepet V. Szent Piusz pápa rendelte el 1573-ban, annak a nagy
győzelemnek emlékére, amelyet a keresztény seregek 1571-ben a lepantói
tengeri ütközetben vívtak ki a pogány törökök felett. Ettől kezdve a
török birodalom hanyatlásnak indult. Ebből a "hanyatlásból" szegény
hazánk bő száz évet még elszenvedett, és a Balkánon még a XIX. század
második felében is meghatározó politikai tényező volt. Az ünnepet
1716-ban felvették a római kalendáriumba, 1913-ban pedig áttették a
győzelem napjára, október 7-re.
"A
racionalisták mosolyognak, ha rózsafüzérüket pergető és ugyanazokat a
szavakat ismétlő embereket látnak. De az, akit magasabb fény tölt be,
megérti, hogy a szeretetnek csak egy szava van, és ha ezt a szót
százszor mondjuk is el, sohasem ismételjük!" - vélekedik Lacordaire, a
híres francia szónok.
"Elődeink példája nyomán mi is ajánljuk a családi rózsafüzér imádságot.
A II. vatikáni zsinat külön is hangsúlyozza, hogy a család a társadalom
legkisebb sejtje, ahol a családtagokat a közös szeretet és a közös ima
köti össze. Az ilyen család házi szentéllyé válik. Szentély, ahol
mindenki megmarad saját feladatkörében, de együtt keresik az igazságot,
együtt gyakorolják a szeretet tetteit, együtt szolgálják testvéreiket;
részt vesznek a helyi keresztény közösség apostolkodásában és
liturgikus életében, és együtt imádkoznak. Ha mindez hiányzanék, hol
lenne a keresztény család? Jó volna a családi közös imát újra
fölfedezni!" (VI. Pál pápa: Marialis Cultus, 52)
|
|
|
