A Szentlélek nagy fergeteg-köpenyben
A Libanonra szállott.
A Libanon csúcsán egy cédrus állott.
Törzse obeliszk, feje korona.
A Szentlélek ráharsogott:Te fa!
Máriától, a Szûztõl most jövök.
Csírázik immár az Isten fia,
És áldott õ az asszonyok között.
Most rajtad a sor: ím, vihar-kezemmel
Megáldalak: légy terhes a kereszttel!
Légy te is áldott minden fák között.
Érezd, hogy nõ benned a feszület,
Éveid: a Megváltó évei,
Míg utatok egykor összevezet.
Rajtad csorogjon végig Krisztus vére,
Kidöntve majd magányod vadonából
Állítsanak a világ közepébe,
Ott állj majd minden árva faluvégen,
Ott függj a cellák kietlen falán,
Õs-fádnak ezer apró másaképpen.
Forgácsolódj szét millió darabra,
A Szabadító tekintsen le rólad
Millió megbilincselt életrabra.

A Szentlélek nagy fergeteg-köpenyben
Tovazúgott a Libanon felett,
Zúgásában ezer fa reszketett,
Ordító erdõn ment harsogva át,
Csak egy fa értette meg a szavát.
Lehajlott óriási koronája:
Kereszt-sorsának megadta magát.