A
hagyomány szerint csodával határos módon hét évszázaddal ezelőtt, 1294.
december 10-én került Mária názáreti házacskája az Adria-parti olasz
városba, Loretoba. II. János Pál pápa a kegyhely 7. centenáriumának
ünnepségére üzenetet küldött.
"A loretoi szent ház, az első Szűz Máriának szentelt, nemzetközi
jelentőségű szentély a kereszténység igazi, máriás lelkületű központja
volt évszázadok hosszú során át. Sok pápa zarándokolt el erre a
kegyhelyre, én magam két alkalommal imádkozhattam áldott falai között"
-- ezekkel a szavakkal kezdte a pápa a loretoi kegyhely pápai
delegátusához, Pascquale Macchi püspökhöz intézett levelét. Rámutatott
arra, hogy a loretoi szentély centenáris ünnepségeire akkor kerül sor,
amikor az egész kereszténység az Üdvözítő születésének harmadik
évezredére készül. Mindebben nagy szerepe lesz a loretoi
megemlékezéseknek, mivel az itt őrzött szent ház nem elvont igazságok
őrzője, hanem a megtestesült Ige titkáé. Akárhányszor átlépjük e ház
küszöbét, nem kis megrendültséggel olvassuk e szavakat: "Hic verbum
caro facto est" (Az Ige itt lett testté).
A pápa ezután kiemelte a loretói szentély három nagy üzenetét.
Az első a kegyelem üzenete, Isten ingyenes ajándékáé. Errôl az
ajándékról szüntelenül elmélkednünk kell, törekednünk arra, hogy újból
rátaláljunk, ha már elveszítettük volna, főként a bűnbánat
szentségében, a gyónásban.
A második üzenet a hité, amely nemcsak ésszerű belátása a
kinyilatkoztatott igazságnak, hanem engedelmesség is, Isten elfogadása
életünkben, nagylelkű és tökéletes "igen" terveire, amint Máriáé volt
az Angyali Üdvözlet pillanatában.
És végül a harmadik üzenet az üdvösség üzenete, amelyet Isten
szegénységben és elfelejtettségben emberré lett Fia hozott el
valamennyiünknek.
A
loretói litánia a mai formájában a XVI. Században tűnik fel először, de
már a XII. századból is ismerünk hasonló, közös végzésre készült
imádságot. Az általunk ismert loretói litánia a Loreto városának
bazilikájában lévő Szent Házból származik, ahol – adataink szerint –
1575-től, mások szerint már 1400-tól minden szombaton elénekelték a
Boldogságos Szüzet köszöntve. Amikor Canisius Szent Péter 1558-ban
Loretoban járt és meghallotta ennek éneklését, átvette imakönyvébe, és
terjesztette. VIII. Orbán pápa 1691-ben kiadott dekrétumában
megtiltotta a különböző templomokban készült Mária-litániákat, és
egyetemes használatra a loretói litániát rendelte el. XIII. Leó pápa
ezt 1886-ban megújította. A pápák azóta is mindig hangsúlyozták a
litánia közös és egyéni imádkozásának jelentőségét, így XII. Piusz, VI.
Pál, II. János Pál pápák. Az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció
Népi ájtatosságokról szóló dokumentuma jelentős ájtatosságnak tünteti
fel a Szűzanya köszöntésének ezen tiszteletre méltó módját.