|
|
|
|
Lelki gyermekség: Lisieux-i Kis Szent Teréz
|
Született Alençon-ban 1873. január 2-án, meghalt a Lisieux-i kármelben 1897. szeptember 30-án.
Szüleinek kilencedik gyermeke volt. Anyját négy és fél éves korában
elveszítette. Az életben maradt öt leány mind apáca lett, négy
karmelita és egy vizitációs nővér. Terézkét nővére nevelte.
Az árva leány a Szűzanyában talált igazi édesanyára. Kezdettől fogva
Istennek akarta életét szentelni. Megküzdött az engedélyért, hogy 15
évesen már beléphessen a kármelbe. Kilenc évet élt a kolostorban.
Imádságban és Szentírás olvasásban fedezi fel a lelki gyermekség útját,
a mindenkinek való életszentséget, amely kerüli a rendkívüliséget. A lelki gyermekség lényege Szent Teréz szerint:
"a szív
beállítottsága, amely alázatossá és kicsivé tesz minket Isten
karjaiban, tudatára ébreszt gyengeségünknek, és bizakodóvá tesz egészen
a merészségig az ő atyai jóságában. (NV 3.8.5.)"
Tüdőbetegségben halt meg 24 évesen. Halála után egy évvel jelent meg
önéletrajza. Egy lélek története címmel, amely egyszerre közismertté és
népszerűvé tette. Egymásután következett boldoggá avatása 1923-ban és
szentté avatása 1925-ben. 1927-ben a Missziók Társvédőszentje lett
Xavéri Szent Ferenccel egyenrangban. 1944-ben Franciaország
másodtársvédőszentje az Orleans-i Szűzzel együtt, végül 1997-ben a
Szentatya az egyháztanítók közé emelte. Népszerűségét főleg csodái
alapozták meg, de ugyanakkor tanítása, "a lelki gyermekség"
is vonzóvá tette. Templomainkban ott van Kis Szent Teréz is, a
Lourdes-i Barlang vagy a Szűzanya és Szent Antal szobra vagy képe után.
|
|
|
