|
|
Dr.
György Attila: Krisztus
Király Ünnepe
|
De igen! Bizonyos értelemben. Gondoljatok csak a
nagypénteki jelenetre Pilátus előtt! Szánalmas
mosoly szalad végig a helytartó arcán, midőn
Jézus királynak vallja magát. Kacagnak a
hóhérok, ócska bíbort dobnak véres
hátára, nádat adnak a kezébe és
tövisből fonnak néki koronát. Így
ültetik a kereszt trónjára ezt a szánalmas
és kikacagott királyt. Nem csoda, ha a csőcselék
ezt kiáltja: nem akarjuk, hogy rajtunk uralkodjék!
Jézus pedig hallgat, mert senkire sem akarja ráerőltetni
uralmát. Neki szabad, szeretetből szolgáló
emberekre, nem is szolgákra, hanem barátokra van
szüksége. Nincs, nem lehet emberhez méltó
élet ott, ahol az erőszak uralkodik. Krisztus
felkínálja országát, de nekünk kell
kérnünk: jöjjön el a te országod!
Ha nektek más király kell, ám legyen!
Válasszatok istenkedő embereket és majd
megtapasztaljátok: nincs kegyetlenebb isten az embernél.
A neves német író, Heinrich Böll mondotta egy
Izraelben tartott előadásában: "századunk a
foglyok és menekültek százada."
Hozzátehetjük: a gázkamrák, a
koncentrációs táborok, a diktátorok
százada. Vajon miért süllyedünk ilyen
mélyre? Mert csatlakoztunk a félrevezetett
tömegekhez és velük kiáltottuk Jézus
felé: Nem akarjuk, hogy rajtunk uralkodjék! Ha
elméletben el is fogadtuk a szeretet parancsát, a
gyakorlati életben a hatalom, a tudomány, a
művészet útjain kerestük és keressük
boldogulásunkat. Sokáig azt hittük mi
keresztények is, hogy a szeretet egy parancs a többi
közül és erkölcsi életünk
tápláléka. Gyakorlása az
életszentség feltétele. Ám
hovatovább oda jutottunk, hogy fölismertük: a szeretet
komolyan vétele élet s halál kérdése
az emberiségnek. Ha nem használjuk föl roppant
energiáit, puszta életünk is veszélybe
kerül. És mert ez így igaz, ezért nem
küldhetjük Jézust a feledés
utcájába. Emberi tudásunk, a gondolat egyre
vastagodó burokként öleli körül
földünket. Ám ez is gyilkos
öleléssé válhat, ha nem
egészítjük ki a szeretet
atmoszférájával. Nézzetek csak
körül a mindennapi életben!
|
|
|
