A pásztorokat felkereső angyal ezzel a hírrel lepte meg a nyájukat őrző férfiakat: "Ne féljetek! Mert nagy örömet adok tudtul nektek és majd az egész népnek. Ma megszületett a Megváltótok, Krisztus, az Úr." Vajon miért volt ez a hír olyan örvendetes? Miért ragyogott fel a pásztorok arca, miért indultak el Dávid városába, Betlehembe? Mert Izrael népe, s vele együtt az egész emberiség vágyakozott és várakozott valakire, aki egyértelmű, megnyugtató választ ad és biztos utat mutat a boldogságát kereső embereknek. Ezért sietnek a pásztorok és megtalálják azt a kisdedet, akiben megtestesült Isten végtelen emberszeretete. Íme, itt a válasz, Ő a válasz kérdésünkre, hogy mikor lesz boldog a karácsonyunk, mikor lesz boldog az életünk. Ha átöleli egész létünket a gyengéd és erős, a rejtező és tündöklő, a megnyugtató és szívdobogtató szeretet. Vajon miért boldogok a jó édesanyák? Mert szeretetük fényét és melegét adhatják gyermekeiknek. Vajon miért boldog, ha boldog gyermekkorunk? Mert akkor részesülünk a szeretet, az ölelések, a csókok felénk áradó, boldogító édességében. Vajon miért boldogok a szerelmesek? Mert kigyúlt szívükben a legszebb világosság, életük elajándékozásának igaz gyönyörűsége. Karácsony ünnepe azt hirdeti, hogy Isten ebben az önmagát elajándékozó szeretetben keresi és találja meg boldogságát. Mivel pedig valamennyien az Ő képmásai vagyunk, mi is csak hozzá hasonlóan lehetünk igazán boldogok. Boldogságod mértéke szereteted mértékétől függ.
Ma Karácsony van, Isten felajánl nekünk egy szent lehetőséget, egy régi, de mindig új utat, amely a boldogság, a béke tartományába vezet. Elénk tesz egy gyermeket, a szeretet gyermekét, Jézust, hogy az Ő segítségével keressük és találjuk meg a boldogság csillagát.