|
|
Az alázatos királylány
Árpádházi Szent
Margit
|
Édesapja IV. Béla király volt, aki születendő
hetedik gyermekét, Margitot felajánlotta Istennek. Margit
a tatárjárás idején fogant és 1242.
január 27-én Dalmáciában, Klissza
várában látta meg a napvilágot. Ide
menekült a királyi család a pusztító
Batu kán és serege elől. Isten meghallgatta IV.
Bélát: Batu kán hazatért
utódlási kérdések miatt, Margit
szívébe pedig mélyen elültette a szeretet
parancsát kegyelmek által. IV. Béla tartva
ígéretét, hároméves korában a
veszprémi domonkos nővérekre bízta Margitot.
Ebben az időben a domonkosok rendje még csak
néhány évtizedes múltra tekintett vissza,
így telve volt a kezdeti tettvággyal, hitbeli
buzgóssággal. A domonkos nővérek kolostoraiban
Isten belső szeretetére, megismerésére, a
misztikus jámborságra törekedtek. A
Megváltó és Szűz Mária megalkuvás
nélküli szeretete, a vezeklés, a betegek
gondozása, ápolása, a szeretet
önfeláldozó tetteinek gyakorlása jellemezte a
rendet. Margit is ebben a szellemben nevelkedett.
A tatárjárás után az ország
újjáépítése során Istennek
hálából és lánya
számára emelt IV. Béla kolostort a
Boldogságos Szűz Mária tiszteletére a
Margit-szigeten. Az alapítólevélben így
rendelkezik: „midőn a tatárdúlás
után, amely bűnhődésül bűneinkért
zúdult ránk, keményen hozzáfogtunk az
országújításhoz... az a gondolatunk
támadt, hogy ...a Duna szigetén, kolostori életre
alkalmas helyen, Isten anyjának, a Boldogságos Szűz
Máriának tiszteletére templomot, és
körülötte monostort alapítunk, amelyben a
szerzetesi regulák követelményei szerint
jámbor szüzeknek kell a királyok
Királyát és a Szűznek Fiát
szolgálniok. S hogy Isten előtt ismert
jámborságunk, amely nem maradhat rejtekben;
másoknak is példa legyen, leányunkat, Margit
asszonyt, akit gyermekeim közül annál
gyöngédebb szeretettel ölelünk át,
minél biztosabban látjuk benne a jámbor, Isten
előtt kedves életnek előjeleit, elhelyezzük őt ebben a
kolostorban, hogy élte fogytáig szolgáljon
Istennek és a dicsőséges Szűznek...” A kolostor
romjai mai napig láthatók.
|
|
|
