|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2016. NOVEMBER
|
IM 1956
Az
1956. október 23-án kitört forradalom 60-ik évfordulójára újságunk
méltón, politikamentesen szeretne megemlékezni. Ma már nagyon nehéz
56-ról újat mondani, hiszen az elmúlt 25 évben szinte minden elhangzott
az akkori eseményekről. A megemlékezésünk elkészítésében sokat segített
az Inforádió Arcok 56-ból című 4-5 perces műsora, ahol egy-egy
kivégzett mártír életét ismertették, összesen 56-ot. Az egyik adásban
gimnáziumi osztálytársam, barátom nagyapjának, dr. Rajki Mártonnak
életét, a halálra ítélt forradalmár alakját mutatta be a műsor.
Engedjék meg dr. Rajki Márton és családjának tragédiájával
tisztelegjünk az 56-os mártírok és hősök előtt.
Az 1950-ben Budapest részévé vált Újpest egyfajta város volt a
városban, a helyi iparosok, munkások mondhatni patrióta közösséget
alkottak. A kirobbant forradalom hírére már 1956. október 23-án
demonstráció kezdődött, amely aztán tragédiához vezetett: a rendőrség
épületénél ugyanis a tömegbe lőttek, és egy röplapozó fiatal meghalt.
Hamar elszabadultak az indulatok, az emberek szétverték a Városháza
előtt álló orosz katona szobrát, a talapzatára pedig felravatalozták a
holttestet. Abban, hogy végül a kerületben azokban az októberi napokban
viszonylagos nyugalom lett, nagy szerepe volt az Újpesti Forradalmi
Bizottság első elnökének, dr. Rajki Mártonnak.
1901-ben Zentán született, a jogi egyetem elvégzése után ügyvédként
került Újpestre. Zsidó vallású volt, de Csík József, a főplébánia
apátja hatására 1938-ban megkeresztelkedett. A világháború idején
származása miatt munkaszolgálatra hívták be, 1944-ben sikerült
megszöknie, családjának nagy része azonban Auschwitzban lelte halálát.
A háború után a plébánián karitatív tevékenységet végzett, és sorra
vállalta el katolikus papok védelmét az ellenük induló népbírósági
perekben.
A forradalom kitörése után az Újpesti Forradalmi Bizottság elnökévé
választották. Legfontosabb céljának a közellátás megszervezését, a
helyiek biztonságának megőrzését, a rend fenntartását tartotta.
Polgárőrséget szervezett, tárgyalt a volt tanácselnökkel és a
rendőrkapitánnyal arról, hogy a kommunisták is részt vegyenek a
bizottság munkájában. 1956. október 26-án az ő utasítására nyitották
fel a Magyar Nemzeti Bank fiókjának páncélszekrényét, hogy a munkások
megkapják a bérüket annak ellenére, hogy a kormány letiltotta a
fizetéseket. A következő napokban háttérbe szorult a nála sokkal
radikálisabb későbbi vádlott-társával, Kósa Pállal szemben. Október
28-án lemondott a bizottság elnöki posztjáról, sőt a tagságáról is.
Ezután egy keresztény párt szervezésébe kezdett, a röplapok készítéséig
jutott el, amelyekben azt hirdette, hogy a rendezésben minden politikai
erőnek részt kell vennie.
1957 májusában tartóztatták le.
A Fővárosi bíróság Halász Pál vezette tanácsa 1959. március 15-én
szervezkedés és gyilkosságra való felbujtás vádjával halálra ítélte,
amit másodfokon a Borbély János elnökölte Legfelsőbb Bírósági Tanács
helybenhagyott. 1959. július 30-án kivégezték.
Rajki Márton búcsú levele családjához.
„... Kérlek, ne nehezteljetek ezért, amit most írni fogok. Azonban én
már öreg ember vagyok és szükségét érzem, lelkemben felkészülni arra
is, hogy nem érem meg a szabadulásom, - nem láthatlak szabad emberként
többé Titeket, akik az életemnél drágábbak vagytok nekem. Lelki szükség
az is, hogy tudassam Veletek: Ilonkám nagyon szeretlek utolsó
leheletemig. Isten áldjon meg boldogságomért, amelyet Neked
köszönhettem Őutána. Gyurikám, Csöpikém, úgy szeressétek egymást, amint
mi szerettük Édesanyátokkal! Miattam akkor sem szabad búsulnotok, mert
nem rossz az, hanem jó, ha Krisztusért élhetek és halhatok. A szenvedés
még a bűnösre is jó, mert alkalom a jobbá válásra. Nekem (akiről Ti
éppúgy tudjátok, mint én magam, mennyire bűntelenül és minden, mert még
a gondolatomban is csak másokért áldozatvállalás volt) a szenvedés Tőle
érkező kiválasztást jelent. Arra kérlek tehát Titeket is, hogy ha
életem, - mert nem tudhatjuk a jövőt, - úgy végződnék, hogy már nem
lehetünk otthon együtt, köszönjétek meg Ti is, mint én, hogy Magának
kiválaszt! Adjatok az én Marcikám homlokára a nevemben „kis keresztet”.
Minden rám szeretettel gondolóknak szerető üdvözletem! Titeket forró
szeretettel:
Csókol M.”
|
|
|