|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2016. MÁRCIUS
|
|
A keresztény cselekszik, nem csak beszél
A Magyar Kurir segítségével Főpásztori üzenetet kapunk. Ferenc pápa február 23-i homíliáját közöljük nagyböjti üzenetként:
A keresztény cselekszik, nem csak beszél
A keresztény
vallás nem merül ki a képmutatásból és hiúságból szőtt beszédben, hanem
konkrét jó cselekedetekben mutatkozik meg. Ferenc pápa többször
visszatért erre a gondolatra február 23-i reggeli szentmiséjén, amelyet
szokásához híven a Szent Márta-házban mutatott be.
Nagyböjtben Isten tanítsa meg nekünk a
cselekvés útját! – mondta szentbeszédében Ferenc pápa. – A keresztény
élet konkrét, Isten konkrét, de sokan csak látszatkeresztények, az
egyházhoz való tartozásukat kötelezettség nélküli díszként viselik,
presztízst szereznek belőle, ahelyett hogy szolgálnák a szegényebbeket.
A pápa a napi szentírási idézetek, Izajás próféta és a Máté-evangélium
szavai nyomán még egyszer elmagyarázta a beszéd és a cselekvés
evangéliumi dialektikáját. Jézus leleplezi az írástudók és farizeusok
képmutatását, és arra szólítja tanítványait és a tömeget, hogy azt
kövessék, amit tanítanak, de ne úgy viselkedjenek, mint ők.
Nagyböjtben Isten tanítsa meg nekünk a cselekvés útját! A keresztény
élet konkrét, Isten konkrét, de sokan csak látszatkeresztények, az
egyházhoz való tartozásukat kötelezettség nélküli díszként viselik,
presztízst szereznek belőle, ahelyett hogy szolgálnák a szegényebbeket.
Az Úr megtanítja nekünk a cselekvés útját. Hányszor találkozunk olyan
emberekkel az egyházban – és ilyenek vagyunk mi is ám! –, akik ezt
mondják: „Nagyon katolikus vagyok!” „Na és, mit teszel?” Hány szülő
mondja magát katolikusnak, aztán soha nincs ideje, hogy beszéljen a
saját gyerekeivel, hogy játsszon velük, meghallgassa őket! Talán a
szüleik meg idősek otthonában vannak, de ők mindig elfoglaltak, nem
tudják meglátogatni, és magukra hagyják őket. „De én nagyon katolikus
vagyok ám! Én ahhoz a társasághoz tartozom.” Ez a beszéd vallása: azt
mondom, hogy ilyen vagyok, de aztán világias dolgokat teszek
Mondani és nem tenni, ez egy becsapás – állapította meg a pápa. Izajás
próféta szavai (vö. Iz 1,10.16-20) pontosan rámutatnak arra, hogy Isten
mit kér tőlünk: „Ne tegyetek többé rosszat! Tanuljatok meg jót tenni.
Segítsétek az elnyomottakat, szolgáltassatok igazságot az árvának s
védelmezzétek az özvegyet!” Ezek a szavak megmutatják Isten határtalan
irgalmát is, aki azt mondja az emberiségnek: „Aztán jöjjetek, s
szálljatok velem perbe! Ha olyanok volnának is bűneitek, mint a
skarlát, fehérek lesznek, mint a hó; és ha olyan vörösek is, mint a
bíbor, olyanok lesznek, mint a gyapjú.”
Isten irgalmassága elébe megy azoknak, akik elég bátrak ahhoz, hogy
vitába szálljanak vele, vitázzanak vele az igazságról, arról, amit
tesznek vagy nem tesznek, hogy kijavítsa őket. És ebben áll az Úr nagy
szeretete, a mondás és a cselekvés közti dialektikában. Kereszténynek
lenni tevékenységet jelent: Isten akaratát cselekedni. Az utolsó napon
pedig – mert mindannyiunk életében eljön majd a nap, bizony! – mit fog
kérdezni tőlünk az Úr? Azt kérdi majd: „Mit mondtatok rólam?” Nem. Azt
kérdezi, mit tettünk – figyelmeztetett Ferenc pápa.
A pápa ekkor a Máté-evangélium utolsó ítéletről szóló fejezetét idézte,
amelyben Isten elszámoltatja az embert mindarról, amit az éhezők, a
szomjazók, a bebörtönzöttek és az idegenek érdekében tett. „Ez a
keresztény élet!” – kiáltott a Szentatya, majd így folytatta
homíliáját: A puszta szavak azonban a hiúsághoz vezetnek, a
kereszténység színleléséhez. De nem, így nem vagyunk keresztények. Az
Úr adja meg nekünk a bölcsességet, hogy megértsük, mi a különbség a
szavak és a cselekvés között, s tanítson meg minket a cselekvés útján
járni. Segítsen minket ezen az úton haladni, mert a szavak útja csak
oda visz, ahol ezek a törvénytudók voltak, ezek az írástudók, akik
szerettek úgy öltözni s úgy csinálni, mintha királyok volnának, nem
igaz? És ez nem az evangélium valósága! Az Úr tanítsa meg nekünk ezt az
utat!
|
|
|
