|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2016. MÁRCIUS
|
|
Babits Mihály: Jónás könyve (Jelenits tanár úr)
Lelkipásztori
üzenet helyett egy kis részletet kiollóztunk a Piarista Rend
Magyar Tartománya honlapról, melyben Jelenits tanár úr az irgalmasság
szentéve kapcsán Babits Mihály Jónás könyve című művéről beszél:
„...A
Jónás könyve különös módon kifeszíti az irgalom kérdését. A történet
szerint Isten Jónás prófétát küldi Ninivébe, amely a zsidókkal
ellenséges asszírok fővárosa. Jónás feladata, hogy figyelmeztesse a
niniveieket, bűneik miatt Istennek betelt a haragja, és elhatározta,
hogy elpusztítja őket. Jónás nem örül a megbízatásának, és ahelyett,
hogy teljesítené azt, egy ellenkező irányba tartó hajóra száll. Viharba
kerülnek, Isten a hajó elpusztításával fenyegetőzik. A hajó legénysége
rádöbben, hogy Jónás miatt tört ki a vihar. Bedobják a tengerbe, cethal
gyomrába kerül, és akkor felismeri, hogy Isten mégiscsak erősebb, mint
ő, nem hagyja, hogy elmeneküljön a küldetése elől. Ezért most már igent
mond arra. A cethal kihányja, Jónás Ninivébe megy, és Isten parancsának
megfelelően hirdetni kezdi, hogy negyven nap múlva elpusztul a város,
ha meg nem térnek. A niniveiek pedig megtérnek. Jónás ezen nagyon
felháborodik, hogy Isten ilyen olcsón adja az irgalmát. Kivonul, abban
bízva, hogy Isten talán mégis megsemmisíti Ninivét, de ez nem
következik be. A haragvó Jónásnak Isten egy kis növényt, repkényt
növesztett, hogy az árnyékával enyhítse a forróságot. Ám hamar
elszáradt, amit Jónás megint csak zokon vett. Isten akkor azt mondta
neki: látod, te egy ilyen kis növény elpusztulása miatt bánkódsz,
hogyne bánkódnék én akkor Ninive miatt. Eluralkodott benne a gonoszság,
mégis, én teremtettem, sajnálnám, ha elpusztulna. És talán nem is
mindenki rossz közülük, bizonyára élnek benne olyanok, akik
megérdemlik, hogy megkegyelmezzek nekik.
Ez a bibliai történet, amit Babits feldolgozott, de egy döntő
különbséggel. Babitsnál ugyanis a niniveiek nem térnek meg. Hallgatják
a prédikáló Jónást, kinevetik, gúnyolják, ő pedig várja, hogy ezt a
megátalkodott várost Isten elpusztítja. Ez azonban nem következik be,
és így Isten irgalma jobban kidomborodik, mint a Bibliában. Ott ugyanis
Isten azért kegyelmez meg a városnak, mert lakói megtérnek. Persze már
akkor is irgalmas volt, amikor felszólította őket a megtérésre.
Babitsnál viszont a niniveiek sem Istenre, sem Jónásra nem hallgatnak,
Isten mégis irgalmaz nekik. Jónás perlekedik az Istennel, minek is jött
ő ide, de ekkor kiderül, hogy azért néhányan mégiscsak megtértek, a
rengeteg bűnös mellett voltak jó szándékú, tiszta érzésű városlakók is.
Isten rá akarja ébreszteni Jónást, a valóság sokkal bonyolultabb annál,
mint hogy egy hatalmas mozdulattal egy egész várost megsemmisítsen. Egy
bűnös országban sem mindenki bűnös. Vannak a vétlen csecsemők is, és ha
egy város teljesen elpusztul, akkor a gonosz felnőttekkel együtt ők is
áldozattá válnak. Ezért Isten inkább az irgalmát terjeszti ki,
olyanokra is, akik egyébként nem érdemelnének irgalmat. Az irgalom nem
feltétlenül az érdemeink jutalmazását jelenti, hanem Isten meg nem
érdemelt szeretetének a kiáradását.
Ez a megdöbbentő a Jónás könyvében, amit Babits, felhasználva a bibliai
történetet, a saját koráról írt. Az egész emberiség sorsa aggasztotta.
Ezért is nagy mű a Jónás könyve, mert Babits rávilágít arra – még
közvetlenül a II. világháború kitörése előtt –, hogy a 20. század az
emberiség korábban ismeretlen mértékű elzüllését hozta, és olyan gonosz
méreteket öltött a törvénytelenség, hogy a világ minden korábbinál
jobban megérdemelte volna Isten büntető beavatkozását. Ehelyett azonban
Isten választott prófétájával üzen az embereknek, akik elutasítják
Jónást, de egy kicsit talán mégiscsak hallgatnak rá. Isten pedig
annyira hatalmas, és annyira az élet pártján áll, hogy még ilyen
szörnyűséges körülmények között is felülkerekedik benne az irgalmasság
az igazságosságon...”
|
|
|
