|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2016. HÚSVÉT
|
Lelkipásztori üzenetek: Jézus 7 szava a kereszten (részlet)
Jézus 6. szava a kereszten: Beteljesedett!
Szenved és uralkodik. Még haláltusájában is ellenőrzi a rendet, az isteni harmóniát.
Mindennek be kell teljesednie, amit Isten előre elrendelt. Van szabad
akaratunk. Isten adta. Nem is szól bele erőszakkal döntéseinkbe. Csak
motivál. Vannak azonban isteni végzések, melyeknek be kell
teljesedniük. „A bölcs Isten öröktől fogva elhatározta itt maradásunk
idejét.” / Péld. könyve/ Egyszerűen „ki nem állja,” ha mi ebbe
beleavatkozunk, és önként döntünk halálunkról. Vannak előre
elhatározott isteni döntések az üdvtörténetben bekövetkező
eseményekről. Ilyenek a prófétai jövendölések. Szent Péter 2. levelében
így szól ezekről: „Birtokában vagyunk megbízható prófétai
jövendöléseknek. Jól teszitek, ha figyeltek rájuk, mint sötétben
világító mécsre, amíg föl nem virrad a nappal, és a hajnalcsillag föl
nem kél szívetekben. Mindenekelőtt azt értsétek meg, hogy az
Írásnak egyetlen jövendölése sem származik egyéni értelmezésből. Emberi
elhatározásból ugyanis sohasem született jövendölés, hanem a
Szentlélektől sugallva
Isten megbízásából beszéltek a szent férfiak.” /2.Pét 1,19-21./
Mi próbálhatjuk e döntéseket és jövendöléseket kihagyni, elfelejteni,
más időpontra áthelyezni, Isten azonban nem ismer pardont. Szűz Mária
Kánában a maga lelke finomságával figyelmeztette szent Fiát, hogy
elfogyott a bor. Jézus ennyit mondott: Anyám, nem a te ügyed ez. Még
nem jött el az én órám.
A kereszt alatt a katona úgy tűnik elfelejtette kötelességét, és késett
az ecet odakínálásával. Jézus azonnal korrigál. Szomjazom. Igen, mert
örök isteni végzés, hogy Jézust majd ecettel itatják. Miután csak éppen
megízlelte az ecetet ezt mondta:
Beteljesedett. Még nem a megváltás. Hiszen az a halál pillanatában lett
történelmi valóság. Az áldozatnak teljesen meg kell „semmisülnie”.
Beteljesedett a jövendölés, az isteni végzés.
Jézus hetedik szava a kereszten: Atyám kezedbe ajánlom lelkemet.
A kinyilatkoztató Isten tudtunkra adott egy nagy titkot a 39.
zsoltárban. A bűn elkövetése nyomán, csőd csőd után jelentkezett az
Isten nélkül alakuló személyekben és társadalmakban. A kudarcokat már
az első emberek érezték. Szinte kapkodva az Istenséghez fordultak, hogy
ne haragudjon, és újra kedvesen nézzen az emberekre.
Már Ádám és Éva megparancsolták fiaiknak, hogy mutassanak be áldozatot.
Mondjanak le értékes és kedves dolgaikról, és azokat égessék el. Az
áldozatbemutatás emberi jelenség lett.
Ekkor az Atya megszólalt, ahogyan a 39. zsoltár tanúsítja. „Ezek nem
kedvesek és elégségesek nekem.” Egy másik hang, a Fiú hangja
kimondhatatlan emberi szeretettől vezérelve így válaszol: Én elmegyek
az emberek közé, hogy én legyek az áldozat. Igen mondja az Atya – ha
úgy gondolod, menj el, de akkor a leggyalázatosabb halállal kell
feláldozni magad a bűnös világért: a kereszten. Ecce Venio = Akkor
elmegyek – volt a válasz.
A Fiú egylényegű az Atyával, de kiüresítette magát. „Istennel való
egyenlőségét nem tartotta olyan dolognak, amihez feltétlenül
ragaszkodjék. Kiüresítette magát, megalázta magát… és engedelmes lett
mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.”
/Fil 2,5-8./ Íme: teljesen aláveti magát az Atya akaratának. 12 éves
korában így emlegeti a szerető isteni személyt: Abban kell lennem, ami
az én Atyámé. Nem azért jöttem – mondja később felnőtt korában, hogy a
magam akaratát tegyem, hanem Atyám akaratát. Mikor szenved: gyötrődve
így kiált fel: Atyám, kérem, múljék el ez a szenvedés, mindazonáltal ne
az én akaratom legyen meg, hanem a tiéd. A kereszten szerető Atyját
kéri: Atyám, bocsáss meg nekik!
És íme ez végső felkiáltása is: Atyám kezedbe ajánlom lelkemet, és
„lehajtá fejét, kiadá lelkét.” Feltámadása után olyan nevet ad neki az
Atya /az emberré lett Fiúnak/, amely név előtt meg kell hajolnia minden
térdnek a mennyben, a földön és az alvilágban.
/Fil 2,8-10./
E résznél Haydn mélyen meghatódik és megrendül káprázatos művébenl Szinte extázisba réved.
Terraemoto! Jézus halála megrendíti a természetet is. Egy
nagyböjti ének így sírja bele a világba az „Isten halálát”: Sírt,
kesergett, gyászolt minden az egész nagy természetben. A
Szentírás e drámát így beszéli el: „Ekkor a templom függönye
kettéhasadt, felülről egészen az aljáig, a föld megrendült, a sziklák
megrepedtek, a sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek teste
föltámadt.” /Mt 27,51-53./ Isten a természet erőivel szinte széttörte a
régit, a már elavultat. Mert mindig ki kell törni a régiből, a
túlszárnyaltból. „A templom kárpitja kettészakadt.” Jelképe ez annak,
hogy az ószövetség helyébe új lépett. A fejlődés, a több érték betörése
mindig áldozat. Valaminek meg kell szűnnie ahhoz, hogy az új, a
tökéletesebb úrrá legyen.
18 évesen a tatai piarista gimnáziumból érettségi előtt a frontra
kerültem. Majd fogságba estem, és kivittek a Donyec-medencébe
hadifogolynak. Ott négyen-öten fiatalok telve voltunk eszményekkel.
Elhatároztuk, hogy Istent, Jézust beleénekeljük az ottani ateista
világba. Az Úr ihletett, hogy merjünk betörni Jézussal az istentelen
szovjet világba.
Ötünknek volt egy-egy kis feszülete, Felszíni munkán, szénbányában
dolgoztunk, nyakunkba akasztottuk a kis feszületeket. Tudtuk, hogy
ezzel áttörjük a szigorú, elavult, tiltó kereteket. Oly erős volt a
kisugárzás, hogy kettészakadt az ateista múlt, és egyre több kisgyerek
szaladt oda, csókolgatták a keresztet, és mondogatták: Ó kröszty, Ó
Jézos Kristos. Több őr is ugyanezt tette. Áldozat volt ez részünkről,
reszkír, de megérte.
A Zebedeus fiúk Jézus hívására otthagyták apjukat és a halászatot, Lévi
a pénzváltó asztalt. A régit, a megszokottat, a kevesebbet a többért.
Megrendítő Haydn muzsikája, ahogy ebben a döbbenetes részben feloldja a
szenvedés és a halál rettenetes tragédiáját. Hiszen Jézus
megsemmisítette a halál kényszerét.
E T R E S U R R E X I T
T E R C I A D I E !
Ez a mi jövőnk is. Ezért mondja Jézus újra meg újra: ne féljetek! Én
legyőztem a világot. Csak bízzatok és tartsatok ki! Mikor minden veszni
látszik, ti emeljétek fel fejeteket, mert közel van
már az üdvösségtek.
Amikor aztán majd minden a helyére kerül a mikro- és makrokozmoszban,
akkor a megtestesült Fiú a megváltott világot visszaadja Atyjának,
É S A K K O R I S T E N L E S Z M I N D E N
M I N D E N B E N.
Lajos atya
|
|
|