Hosszú évek óta minden év januárjának harmadik hetében tartják az ökomenikus imanyolcadot a keresztények egységéért. Újságunk hagyományosan teret enged egy másik felekezet gondolatainak. Idén református testvéreink dunaföldvári nyugalmazott lelkészének írását közöljük, Kérem, fogadják szeretettel Simon István cikkét, melyet az Irgalmasság Szent Éve alkalmából írt. Utána pedig, hála Ruppert atyának,  Luther Márton versével emlékezünk az ökomenikus imahétre.
  Az irgalmasság évében eszünkbe juthat Ágnes asszony, aki a patakban a ruhát mossa, mossa, és a visszatérő fohász: „irgalom atyja, ne hagyj el!" Érdemes ízlelgetni, újra meg újra kimondani ezt a ma már kevéssé közkeletű kifejezést: irgalom. A görög eleiémoszünéből származik az alamizsna szavunk, mely adakozást, adományt jelent. Aki irgalmas, az időnként ad, adakozik a rászorulók, a szegények részére. Különösen karácsony táján történik ilyen „alamizsnálkodás", vagyis adakozás. Ilyenkor egy kicsit divatba jön a jótékonykodás, az irgalmasság, mondván: jót tenni jó. Semmiképp se becsüljük le ezt a  nagylelkűséget, de jó, ha tudjuk, hogy az igazi irgalmasság elsősorban nem materiális, hanem spirituális jelenség. Aki igazán irgalmas, az nem a vagyonából, hanem önmagából ad, ajándékoz valamit a  másiknak, méghozzá azt, amire annak szüksége van, és ami valójában az övé. Ugyanis létünk egy darabja a másik embernél  van elrejtve. Minden Demoszthenésznél szebben beszél a tett, a mi esetünkben a Biblia. Íme néhány bibliai példa az irgalmasságról.
Amikor Jézus elhívja Mátét, a vámszedőt, és egy asztalhoz ülnek, akkor megbecsüli őt - közösséget vállal vele, s ezzel visszaadja neki az önbecsülését. Ahelyett, hogy ítélkezne fölötte és a társai fölött, mozgósítja a benne lévő jó erőket, ezt mondván: „Irgalmasságot akarok, nem áldozatot, mert a betegeknek van szükségük orvosra, nem az egészségeseknek."
A bethesdai beteg még az irgalmasság házában se talál irgalmat, olyan embert, aki beemelné őt a tóba, hogy meggyógyuljon. „Nincs emberem" mondja Jézusnak, aki így szól hozzá: „Kelj föl, vedd az ágyadat és járj!" Mit ad Jézus ennek a harmincnyolc éve betegen sínylődő embernek? Semmit és mindent, mert a bizalmával tünteti ki, így önbizalmat, bátorságot és hitet ad neki. Elhiteti vele, hogy igenis van embere, hogy ő maga az az ember, aki segíthet magán. (Segíts magadon, és az Isten is megsegít.) Nem Jézus emeli föl ezt az embert, de segít neki talpra állni és járni, azaz meggyógyulni.
Az irgalmas szamaritánus kicsit másképp, mégis hasonlóan cselekszik, amikor olajat és bort önt annak az embernek a sebeire, majd bekötözi azokat. Mert az irgalom gyógyít, tehát ír, gyógyír a testnek és a léleknek egyaránt. Később a szamaritánus két dénárt is ad a fogadósnak, hogy viselje gondját a felebarátjának. Az irgalomban ugyanis mindig van valami tékozló nagylelkűség, vagy nagylelkű tékozlás, miként Jézus kereszthalálában.
A tékozló fiú apja ugyancsak irgalmas, mondhatni tékozló szeretettel várta haza elvesztett fiát. Amikor közeledni látta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt. Aztán a legszebb ruhával, gyűrűvel és saruval ajándékozta meg, vagyis ismét a fiává fogadta, fiúi méltóságát visszaadta. Igazából nem tett mást, mint önmagával ajándékozta meg elveszett fiát, aki  eltékozolta magát. Mert az irgalom nem csupán megbocsájtás, de annál mérhetetlenül több. A tékozló fiú apjában, az Irgalom Atyja, Jézus Istene jelenik meg valójában. Az irgalom és irgalmasság Istene, akinek kimondhatatlan nagylelkűsége Jézus szavaiban és tetteiben testesült meg. Az irgalmasságban Isten Önmagával és önmagunkkal ajándékoz meg minket. „Ajándékozz meg minket csekélyke önmagunkkal" – kéri József Attila. Azzal az emberrel, aki a lélek által képes fölülmúlni, birtokba venni önmagát, maga mögött hagyva a kishitűségét és a félelmeit, vagyis „fölkelni és járni." „Elég néked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el” – hangzik a válasz Pál apostol könyörgésére. Az irgalmasság nyitott ajtó, terített asztal, megvetett ágy, vagyis belépő az Isten országába, ahol  erőt, bátorságot és reménységet kapunk, igazi önmagunkkal megajándékoztatunk. Kálmán Béla, a neves edző elhíresült  mondása: „You can do it” azt jelenti, képes vagy rá, meg tudod csinálni. Az irgalmas  Isten is ezt üzeni nekünk, hogy képesek vagyunk arra, hogy Hozzá és önmagunkhoz méltóan éljük az életünket. Ezt az ajándékot, az ő irgalmas szeretetét adhatjuk tovább egymásnak, hogy boldoguljunk, mert boldogok az irgalmasok.

 „ A mennyek országában csak kacat, afféle isteni lom,
     a földön éltető, gyógyító erő, úgy hívják irgalom.”

Szeretettel Simon István