|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2015. PÜNKÖSD
|
|
Lourdes-i csoda: Benedek
„hol már ember nem segíthet, a te erőd nem törik meg”
Sokat
hallottunk már a Lourdes-ban történt csodákról, de még nem adatott meg,
hogy személyesen is ismerjünk olyan embert, aki érintett lenne Istennek
e fantasztikus kegyelmével. Örömmel mondjuk, s adjuk tudtul
mindenkinek, hogy ez már a múlté, hogy egyházközségünkben egy fiatal
házaspár részese lehetett a csodának, ami Lourdes-ban történt. De
mindenről inkább beszéljen az édesanya, aki leírja kálváriájukat, s
akinek a történetét nehéz könnyek nélkül végig olvasni.
Történetünk
nem Lourdes-ban kezdődött és nem is ott ér véget. Mégis életünk
legnagyobb és legszebb csodája ott történt. Ezt szeretném megosztani a
kedves olvasókkal.
Férjemmel, 14 évvel ezelőtt ismerkedtünk meg, és
1 év múlva össze is házasodtunk. Sajnos az esküvőnk utáni évben súlyos
autóbalesetet szenvedtem. A jó Isten csodájával ebből szépen
felépültem, ám a gyermekvállalással évekig várnunk kellett.
Később egy újabb autóbalesettel és súlyos szembetegséggel kellett megbirkóznom, ami szintén késleltette a gyermekáldást.
Aztán, ahogy lehetett, szerettünk volna mihamarabb kisbabát, hármat is. Ám legnagyobb bánatunkra a gólya elkerülte a házunkat.
Orvoshoz
fordultunk, aki a méhem rendellenes fejlődését állapította meg.
Elküldött minket az I. számú Nőgyógyászati Klinika hormon- meddőségi
osztályára, mondván: "Maguknak természetes úton nem lesz gyermekük."
Ekkor megkezdődött egy nagyon sok erőt, energiát, időt és türelmet
igénylő kálvária. A hosszú és gyakran fájdalmas vizsgálatok után
kezdődtek a gyógyszeres, injekciós kezelések, beavatkozások. A jó Isten
erőt adott ezekhez. Egy kisbabáért örömmel vállaltam mindent.
Közben
elhatároztuk férjemmel, hogy elmegyünk Szent Ritához, a lehetetlen
esetek szentjéhez, akihez mindennap imádkoztunk gyermekáldásért.
Tavalyelőtt nyáron el is jutottunk Casciába, ahol Szent Rita épen
maradt teste előtt imádkozva eszembe jutottak szavai: "Ha hisztek az
Úristenben, nem létezik olyan, hogy lehetetlen." Bizonyítva hitünket és
bizalmunkat, vettünk egy etetéshez szolgáló előkét jövendő
gyermekünknek.
Ősszel kiderült, hogy már csak az egyik petefészkem
működik, és az orvos is csak egy százalék esélyt adott arra, hogy
gyermekünk legyen. Én akkor azt mondtam neki, hogy ha a jó Istennek
tetszik az ügy, akkor majd segíti. Ha nem, akkor elfogadjuk akaratát.
Azon
a télen elhatároztuk, hogy ha másképp nem megy, akkor örökbe fogadunk
egy gyermeket. Lehet, hogy az Úr ezt várja tőlünk. Tudtuk, hogy 3-4
évet kell várni, így addig is tovább jártunk a Klinikára.
Tavaly
júniusban abba kellett hagyni a kezeléseket, mert sajnos a szervezetem
semmire sem reagált. Az orvos azt mondta, hogy majd szeptemberben
eldönti, érdemes-e folytatni a beavatkozásokat.
Nyáron
Franciaországban nyaraltunk, és pár napot Lourdes-ban töltöttünk. Azt a
páratlan élményt nem lehet szavakkal leírni, ami ott ért minket. A
nemzetközi mise a földalatti templomban, az esti körmenet rózsafüzér
imádsággal, a sok tolószékes beteg mosolygós, nyugodt arca könnyeket
csalt szemünkbe. Sikerült megfürödnöm a lourdes-i forrás gyógyvizében,
ahol sírva csak annyit kértem: „Szűzanyám segíts, hogy a méhemben
esetleg egyszer még ki tudjak hordani egy kisbabát”!
Augusztus
végén mentünk újra a nőgyógyászhoz újabb vizsgálatra, aki meglepetten
kiáltott fel: "Renáta, maga állapotos!" Én halkan csak annyit mondtam,
hogy Lourdes-ban voltunk Szűzanyánál. Mire az orvos: "Renáta, maga
mindig mondta nekem, hogy ha majd a jó Isten akarja, meglesz a kisbaba.
Milyen jó, hogy hitt! Csoda az, ami magával történt." Annál is inkább
csoda, ami történt, mert orvosi számítás szerint is Lourdes-ban fogant
a kisbabánk.
Ezután következett a várandósság kilenc gyönyörű
hónapja. Már a foganás is, a várandósság is és a szülés is áldás és
kegyelem volt az égből, így kisfiunk a Benedek nevet kapta, amelynek
jelentése: áldott. Az isteni koreográfiába még az is belefért, hogy
várandósságom nyolcadik hónapjában is még ministrálhattam, és Isten
legszebb ajándéka április 14-én, az én születésnapomon látta meg a
napvilágot. Azóta is boldogan éldegélünk hármasban Lourdes-ban fogant
kis csodánkkal, akit már régóta a szívünkben hordtunk. Naponta elmondom
a zsoltár szavaival: "Áldom mindenkor az Urat, számban dicsérete örökké
megmarad. Csodáit magasztaljátok velem, dicsérjük nevét közösen. Ízleld
és idd magadba: édes az Úr, boldog, kinek Őbenne van bizalma”. (34.
zsoltár)
Minden nap hálát adok azért, hogy Szűzanya és Szent Rita
közbenjárására a jó Isten ilyen nagy csodát tett velünk. Hálás szívvel
köszönöm Lajos atyának a sok-sok biztatást! Ő évek óta mondta, hogy
lesz gyermekünk. A reggeli miséin benne voltam a kehelyben. Ez nagyon
sok erőt adott nekem az évek alatt. Szeretném megköszönni Zoltán atya,
Ruppert atya és Tibor atya értünk mondott imáit, valamint kántorunk,
Brúnó figyelmességét. A miséken sokszor eljátszotta nekem a kedvenc
énekemet, a Jézusomnak szívén megnyugodni jó kezdetűt, ami
örömömben-bánatomban megnyugtatta szívemet.
Mivel hosszú évek óta
ministrálok, sokan ismernek, sokan érdeklődtek és imádkoztak értünk.
Köszönöm mindenkinek, aki akár csak egy fohászt is elmondott, hogy ez a
csoda megtörténhessen.
A szülés után még az orvos is megjegyezte, hogy ilyen hittel és kitartással teli szép életutat, mint a miénk, még nem látott.
Hiszem, hogy az Úr látta hitünket és kitartásunkat, és Szűzanya közbenjárására szent Fia betöltötte szívünk vágyát.
A
csodák a szívünkben élnek, csak hinnünk kell bennük. Ha feltétel nélkül
bízunk Isten irántunk való szeretetében és gondviselésében, akkor
születhetnek olyan csodák, mint számunkra Benedek.
Azért, mert szerettek, jöttem a világra.
S lettem új fény, csillag, szülők boldogsága.
Szeressetek mindig igaz szeretettel.
A kincsetek vagyok, pici kincs, de ember.
Ádámné Kovács Renáta
|
|
|
