|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2015. PÜNKÖSD
|
|
Megkésett köszöntés anyák napjára
Minden
év május első vasárnapján ünnepeljük az édesanyákat, nagymamákat.
Templomunk idén május 10-én a 9 órás Szentmisén emlékezett meg róluk.
Megköszönve a sok-sok szeretetet, áldozatot és fáradságot, amit értünk
tettek, kívánunk nekik boldogságot, egészséget, és kérjük a Jóistent,
hogy sokáig éljenek még köztünk. Az elhunytakra pedig örök hálával és
szeretettel emlékezünk. Újságunk sajnos megkésve, de annál nagyobb
szeretettel köszönti az édesanyákat, nagymamákat s babájukra váró
kismamákat Ferenc pápa üzenetével. A múltkori számunkban közöltük
Ferenc pápa a családokról szóló katekézise a gyerekekről szóló részét,
most ismerjük meg a katekézis édesanyákról szóló fejezetét.
Kedves
Fivéreim és Nővéreim, jó napot! Ma folytatjuk az egyházról szóló
katekézist és most az egyház anyáról elmélkedünk. Az egyház liturgiája
ezekben a napokban Szűz Mária, Jézus anyja képét állította a szemünk
elé. Az év első napja az Isten Anyja ünnepe, amit Vízkereszt követ a
bölcsek látogatásával. Máté evangélista írja: „Amint beléptek a házba,
látták a gyermeket anyjával, Máriával” (Mt 2,11). Az anya pedig miután
megszülte gyermekét, a világnak adja. Ő adja nekünk Jézust, ő mutatja
be nekünk Jézust, ő láttatja velünk Jézust.
Ne takarékoskodjunk az anyákon!
Folytassuk
a családról szóló katekézissel! Családban van az anya. Minden egyes
ember az anyjának köszönheti az életét és ugyancsak neki köszönheti
élete következő időszakát, emberi és lelki alakulását. Az anya,
jóllehet jelképesen erősen magasztalják – mennyi szép verset, mennyi
szép dolgot mondanak róluk költői képekkel – mégis kevéssé veszik
figyelembe a szerepét a társadalomban. Sőt, gyakran kihasználják az
anyák készségét, akik feláldozzák magukat gyermekeikért, csakhogy
„takarékoskodjanak” a szociális kiadásokon.
Becsüljük meg az anyaság hétköznapi helytállását!
Megesik
keresztény környezetben is, hogy az anyákat nem megfelelően kezelik, és
alig hallgatják meg őket. Mégis az egyház élete közepében ott áll Jézus
Anyja. Az anyáknak, akik készek feláldozni magukat gyermekeikért és nem
ritkán másokért is, nemde nagyobb figyelmet kellene szentelni! Jobban
meg kellene érteni hétköznapi harcaikat, hogy hatékonyak legyenek a
munkában, és figyelmesek, gyengédek a családban; jobban meg kellene
érteni őket, mire vágyakoznak, hogy kifejezésre juttassák
emancipációjuk legjobb és leghitelesebb gyümölcseit. Egy anyának mindig
vannak gondjai a gyerekekkel, a munkával. Emlékszem, otthon, ahol öten
voltunk gyerekek, az egyik ezt akarta csinálni, a másik azt, szegény
anyánk hol ide, hol oda futott, de mégis boldog volt. Olyan sokat adott
nekünk.
Az anyák szétosztják magukat.
Az anyák a legerősebb
ellenszerei az önző individualizmus elterjedésének. Az egyed, az
individuum az, aki nem tud megosztani, az anyák ellenben szétosztják
magukat, kezdve attól, hogy befogadnak egy gyermeket, hogy világra
szüljék, és aztán felneveljék. Leginkább az anyák azok, akik gyűlölik a
háborút, mely megöli a gyermekeiket. Nagyon sokszor gondoltam azokra az
anyákra, amikor ilyen levelet kaptak: „Közöljük önnel, hogy a fia
elesett a hazáért…”. Szegény asszonyok, hogy szenved ilyenkor egy anya!
Ők azok, akik az élet szépségét tanúsítják.
Romero érsek tanúságtétele az anyákról, akik az élet mellet döntenek
Oscar
Arnulfo Romero érsek mondta, hogy „az anyák egyfajta anyai
vértanúságot, anyai vértanúságot élnek”. Egy, a halálosztagok által
meggyilkolt pap temetésén a gyászbeszédben mondta, mintegy
visszhangozva a vatikáni zsinatot: „Mindannyiunknak készen kellene
állni arra, hogy meghaljunk a hitünkért, még akkor is, ha az Úr nem
adja meg ezt a kitüntetést. Odaadni az életet, ez nem csak azt jelenti,
hogy megölnek, odaadni az életet, azt jelenti, hogy adni azt a
kötelességben, a csendben, az imádságban, a feladatok becsületes
elvégzésével, a hétköznapi élet csendjében, odaadni az életet
lassanként. Igen, ahogy odaadja az anya félelem nélkül, a vértanú
anyaság egyszerűségével, amikor a méhében fogan egy gyermeket, világra
hozza, szoptatja, felneveli, gyengéden ügyel rá. Életet ad neki. Ezek
az anyák. Vértanúság”. Idáig az idézet! Igen, az anya nemcsak odaadja a
világnak a gyermeket, hanem az életet választja. Mit választ egy anya?
Az élet választása azt jelenti, hogy döntést hoz az élet mellett. És ez
nagy és szép dolog!
Nem vagyunk árvák! Van anyánk: Mária és az Egyház!
Egy
anya nélküli világ embertelen világ lenne, mert az anyák tanúskodhatnak
mindig, még a legnehezebb pillanatokban is, a gyengédségről, az
odaadottságról, az erkölcsi erőről”. Az anyák egyúttal közvetítik a
vallási élet legmélyebb értelmét: az imádságban, a vallásos lelkület
legelemibb gesztusaiban, amiket a gyermek elsajátít, bele van írva a
hit értéke az emberi létezésbe. Ez egy üzenet, amit a hívő anyák
képesek átadni, bármi magyarázkodás nélkül is. Az majd később jön, de a
hit sarja már itt van ezekben a legelső, értékes pillanatokban. Anyák
nélkül nemcsak, hogy újabb hívők nem lennének, hanem maga a hit
vesztené el egyszerű és mélységes melegét. Az egyház anya, a mi anyánk!
Nem vagyunk árvák! Van anyánk! A Szűzanya, az Egyház anyja a mi mamánk!
Nem vagyunk árvák! Az egyház gyermekei vagyunk, a Szűzanya gyermekei
vagyunk, anyáink gyermekei vagyunk.
Kedves anyák, köszönet, köszönet
azért, hogy a családban vagytok, és amit ezzel az egyháznak és a
világnak adtatok. Neked, szeretett egyház, köszönet, hogy anya vagy!
Neked, Mária, Isten Anyja, köszönet, hogy megmutatod nekünk Jézust.
Minden anyát, aki itt van, köszöntsünk tapssal!
|
|
|
