|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2015. KARÁCSONY
|
|
A Szent Család ünnepe az Irgalmasság Szentévében: 2015. december 27.
Az
Egyház életének boltozatát az irgalmasság oszlopa tartja”, írja Ferenc
pápa az Irgalmasság Szentévét meghirdető bullájában (MV 10). Ebből
következik, hogy a családegyház életének boltozatát is az irgalmasság
oszlopa tartja. Fontos tehát, hogy a családok is bekapcsolódjanak a
Szentév eseményeibe, hogy az irgalmasság évében „jusson el mindenkihez
a megbocsátás hívó szava, és senki ne maradjon közömbös az irgalmasság
megtapasztalására szóló meghívás iránt.” (MV 19).
A Családok 8. Világtalálkozóján, Philadelphiában, a záró szentmisén
bejelentették, hogy Ferenc pápa december 27-én, a Szent Család
vasárnapján, a Szent Péter bazilikában a családokkal fog együtt
ünnepelni, hogy Isten irgalmasságának fényében a családok is
megtapasztalják a megbocsájtást és az igazságot, tudva, hogy igazán
kiengesztelődnünk mindig elsősorban Istennel kell, tehát szükségképpen
a közösséggel – az Egyházzal és a családdal – és saját magunkkal. A
Szentatya szándéka szerint ez az esemény nem nagyszabású nemzetközi
összejövetel lesz, sokkal inkább mély lelkiségű, a jelenlévők
megtérését szolgáló helyi ünnep.
Vincenzo Paglia érsek úr, a Család Pápai Tanácsának elnöke most
javaslattal fordult az egész világ Püspöki Konferenciáihoz és a
hozzájuk tartozó Családbizottságok elnökeihez: szervezzék meg, hogy a
világ minden egyházmegyéjében Szent Család Vasárnapján tartsanak egy, a
Rómában megrendezendőhöz hasonló, az Irgalmasság Szentévéhez csatlakozó
családi ünnepet. Ennek az ünnepnek a helye legyen a székesegyház, ahol
egyébként is megnyitották már a Szent Kaput, vagy egy, esetleg több
másik nagyobb templom, amely alkalmas egy – akárcsak jelképes, alkalmi
– Szent Kapu felállítására.
Az ünnep maga több részből áll. Bevezeti egy lelki felkészülés, ezt
követi a hódolat a Szent Család előtt, majd a Szent Kapun való
áthaladás, és lezárja a szentmise, az ünnep csúcspontja.
A lelki felkészülés – akárcsak a szentmise bevezető szertartása,
amelyben az üdvözlés után következik a bűnbánati cselekmény –,
elmélkedés az irgalmasságról, a megbocsájtásról és az igazságosságról.
Nincs igazi keresztény élet – akár személyes akár családi – irgalmasság
nélkül. Nehéz egyszerre irgalmasnak és igazságosnak lennünk, sokszor
úgy érezzük, hogy ellentét van az igazságosság és az irgalmasság
között. Ezért is kérdezte Szent Péter, hogy hányszor kell megbocsátania
annak, aki vétkezett ellene. „Talán hétszer?” Jézus így felelt: „Nem
mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer hétszer!” Hetvenszer hétszer,
azaz mindig, újra meg újra! Nagyon fontos, hogy igazságosság legyen a
világban és az emberek között. Istenben nincs ellentét az igazságosság
és az irgalmasság között. Amikor Ő irgalmas, teljesen igazságos is,
mert irgalmasságának mértéke Krisztus áldozata és szeretete. Isten
irgalmasságának nincs határa, és nincs vége! „Érdemes felidéznünk az
igazságosság és az irgalmasság kapcsolatát. Ezek nem egymással
ellentétes értékek, hanem egy és ugyanazon valóság két fokozatosan
kibontakozó dimenziója, amely a szeretet beteljesedésében éri el
csúcspontját.” (MV 20)
Az irgalmas Isten az embert saját képmására teremtette, ezért nekünk is
irgalmasoknak kellene lennünk, amint Isten, az Atyánk is irgalmas:
„Legyetek hát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas!” (Lk 6,36) Nem tud
irgalmas lenni az, aki nem ismeri fel Isten képmását sem a másik
emberben, sem saját magában. Nem tudunk addig irgalmasok lenni, amíg
Isten irgalmasságát meg nem tapasztaljuk családunkban, saját
életünkben. Mindannyian sebzettek vagyunk, rászorulunk Isten irgalmára,
aki sebeinket nem felszaggatja, hanem gyógyítja és szeretetté
transzformálja.
Ezt a felkészülést lehet a szentmisét megelőző Szent Kapun való
áthaladás előtt közvetlenül, vagy az ünnep előtti napon, vagy akár
például triduum formájában korábban megtartani. A lélek felkészülését a
bűnbánat felindítása teszi teljessé, hogy letehessük minden bűnünket,
sérelmünket, szeretetlenségünket, lelki terhünket. Látogassuk meg a
templomban, (esetleg a templomon kívül) felállított Betlehemet,
csodáljuk meg a Szent Család körül uralkodó békét és harmóniát, és
tegyük a betlehemi kisded jászla elé felajánlásainkat,
elhatározásainkat és jó szándékainkat.
Isten kegyelme és szeretete kinyitja előttünk a Szent Kaput, tisztán,
felszabadultan léphetünk át rajta. Ha ilyenkor eszünkbe jut, hogy
testvérünknek valami panasza van ellenünk, forduljunk vissza, és
először menjünk, béküljünk ki testvérünkkel, s csak ezután lépjük át a
Szent Kaput (vö. Mt 5, 23-24). A Szent Kapu mögöttünk bezárul, a
kegyelem ereje megakadályozza, hogy visszalépjünk a bűn világába. Isten
irgalmából megtisztultunk, és kegyelmével egyre közelebb kerülünk az
egész keresztény élet, a család életének forrásához és csúcspontjához,
az eucharisztikus áldozathoz.
Lépjenek át a családok az Irgalmasság Kapuján, és „tapasztalják meg a
vigasztaló, megbocsátó és reményt adó Isten szeretetét” (MV. 3) Ez a
tapasztalat egyúttal küldetés is az evangelizációra. „Minden
megkeresztelt ember, akármilyen egyházi funkciója vagy hitismeretekben
való jártassága legyen is, az evangelizáció aktív alanya. Helytelen
volna egy olyan elképzelésre gondolnunk, miszerint szakképzett munkások
viszik előre az evangelizációt, miközben a nép többi tagja egyszerűen
csak befogadja cselekedeteiket.” (EG, 120) A családegyház is az
evangelizáció aktív alanya. A család csak akkor válik igazán
családegyházzá, ha megtapasztalja Isten irgalmasságát, és hirdeti az
Irgalmasság Evangéliumát.
Hívjunk meg minden családot, jöjjenek a Szent Család napján együtt
ünnepelni, Istent dicsérni és hálát adni irgalmas szeretetéért!
Bíró László a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Családbizottságának elnöke
|
|
|
