|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2015. JÚNIUS
|
|
Elsőáldozás 2015
Idén
május utolsó vasárnapján (május 31-én) tartotta templomunk 45 gyermek
és fiatal részvételével az elsőáldozási ünnepséget, ami egyházközségünk
egyik legszebb és legkedvesebb eseménye. Hosszú hetek felkészítése, a
záróvizsga és az első gyónás után következik a nagy esemény: személyes
találkozás Jézussal. Megható látni, ahogy a gyermekek ünneplő ruhában,
kicsit megilletődve, de csillogó szemmel vesznek részt az első közös
áldozásukon. Hagyományainkhoz híven most is közlünk írást a nagy
eseményről. Idén egy édesanya és egy újdonsült elsőáldozó osztja meg
velünk élményeit. Kérem, fogadják szeretettel.
Elsőáldozik a „kerényis osztály”!
A
cím bizony csalóka, hiszen kik mások elsőáldozhatnának templomunkban,
mint Kerényi Lajos atya hittanosai? Ám nemcsak a Szent Kereszt
Plébánián, de bizony már a Patrona Hungariae Katolikus Általános
Iskolában is van olyan, hogy „kerényis osztály”. Amikor ugyanis a
mostani másodikosok beiratkoztak a Patrónába, több, mint 10-en érkeztek
Lajos atya hittanjáról, illetve a közösségünkből. Az iskola
vezetése pedig úgy döntött, hogy az egymást ismerő, egy közösségből
érkező gyerekeket egyben tartja, így nagyrészt az „A” osztályba
kerültek gyermekeink. A tavalyi tanévben hamvazószerdán az iskola
lelkigyakorlatot hirdetett, és kérték, hogy minden osztály igyekezzen
papot szerezni, aki ezt vezeti. Lajos atyát kértük, és ő örömmel jött,
így az osztály másik fele is megismerhette és megszerethette őt. Sok
szülő jött hozzánk, „kerényis szülőkhöz” elmesélni, hogy a gyerekeik,
akik addig nem ismerték Lajos atyát, napokig csak róla áradoztak. Így
amikor elérkezett az elsőáldozásra felkészítő hittanórák kezdetének
ideje, elindultak az e-mailek, és sokan érkeztek a Patronából, hogy egy
közösségben társaikkal a Szent Keresztben, Lajos atya szárnyai alatt
készülhessenek fel és járulhassanak elsőáldozáshoz.
45 gyermek
készült hát együtt minden kedd és csütörtök délután a számukra szinte
kicsinek bizonyuló hittanteremben. Sokat gondolkoztunk mi szülők azon,
hogy hogyan lehetséges, hogy a pedagógusoknak bizony nagy gondot okoz,
hogy 24-25 fős osztályokban rendet tartsanak, de Lajos atyának nem
okozott gondot, hogy közel 50 gyereket kordában tartson. Nem volt ilyen
sikeres a szülőkkel, akik bizony rendszerint nagyon örültek egymásnak
az előtérben, így Lajos atya kénytelen volt zárt ajtó mellett tanítani,
hogy a rendetlen szülők ne zavarják az órákat. Itt kérünk tőle
bocsánatot ezért. A hittanórák végével a gyerekek kiszabadultak a
plébánia előkertjébe, ahol nagyokat játszottak. Ez is hozzájárult
ahhoz, hogy az elsőáldozásra igazi kis közösségé formálódtunk.
Megtelt
a hittanterem nemcsak a hittanórákon, de a szülői értekezleteken is.
Alig voltak hiányzó szülők, látszott, hogy nem csak a gyerekek, de
szüleik is nagyon komolyan veszik a felkészülést. A szülök rendhagyó
agapét terveztek a gyermekeknek, és jó egyetértésben ezt meg is tudták
valósítani. Nem volt vita akkor sem, amikor megállapodtunk, hogy a
Patronás fiúk iskolai egyenruhában áldoznak.
Elérkeztünk az első
próbához, hosszú és fárasztó volt ez mindenkinek, nem nagyon láttuk,
hogy a rengeteg szereplő gyermekkel, hogyan is fog ez összeállni. Az
első próba után a gyermekek még próbagyónást is végeztek, itt már Tibor
atya is „hadba állt”, este kilenc órára végeztünk is. A gyerekek bár
nagyon hosszú nap állt mögöttük, mégis komolyan és aggódva készültek a
gyóntatószékek előtt. A második próba már gyorsabban és
gördülékenyebben zajlott, de azért itt is akadtak gyerekek, akik
nevetgéltek, beszélgettek. Még nem érezték át teljesen az ünnep
fontosságát.
Ahol ilyen nagy számban szeretnének a gyerekek
elsőáldozáshoz járulni, bizony ott a sátán is felüti a fejét. A
csütörtöki próba végén komoly ellentét támadt a szülők között, amit
Lajos atyának kellett megoldania. Pénteken egy kisfiú az iskolai
egyenruháját hagyta el minden iratával együtt, egy másik pedig az
iskolában felejtette az egyenruha egy részét. Szombatra azonban minden
megoldódott, megkerültek az elhagyott egyenruhák, elültek a veszekedés
szelei; éreztük, hogy dolgozik a kegyelem.
A szombati nap azért is
fontos volt, hiszen elérkezett az első gyónás ideje az elsőáldozásra
készülőknek. A gyerekek nagyon komolyan vették ezt, és nagy
megkönnyebbüléssel távoztak a gyóntatószékekből. Bár reggel is volt
lehetőség gyónni, a csoport nagyobb része inkább az esti órákat
választotta, így a szülők az agapé előkészületeiben is részt tudtak
venni, amíg a gyerekek gyóntak. Gyónás után a gyerekek számára újra
következett a közös focizás a kertben.
A szülők délután 4 órakor
kezdtek el dolgozni a hittanteremben, teremrendezéssel, majd
kenyérkenés következett. Közben folyamatosan érkeztek az újabb és újabb
sütemények és muffinok, melyeket a szülők sütöttek. Este nyolc órára a
seregnyi szendvics elfoglalta a helyét a pincében, az asztalok
megterítve várták a másnapi agapét. A szülők kedves kis dekorált
poharakkal, ízléses szalvéta kompozíciókkal várták a gyerekeket. Az
elsőáldozókat a hittanteremben, a szereplő ovisokat, a ministránsokat
és a testvér gyerekeket pedig a könyvtárban készültünk vendégül látni.
Elérkezett
végre vasárnap reggel, az elsőáldozás napja. Egész éjjel zuhogott az
eső, ezért (azt hiszem a fehércipős lányok és a magas sarkúban érkezett
anyukák örömére is) az előkert helyett a betonozott parkolóból
indultunk a templomba Lajos atya vezetésével. Először a kislányok
vonultak be a templomba szüleikkel, majd a fiúk következtek a
szüleikkel, a sort a misét celebráló Ruppert József atya zárta a
ministránsokkal. Ő köszöntötte először az elsőáldozókat, majd egy-egy
elsőáldozásra készülő kislány és kisfiú következett. Megkérték a
szülőket, hogy részesítsék a gyermekeket a szülői áldásban. Az áldás
után először a szülők majd az elsőáldozók foglalták el helyeiket, és
kezdetét vette a mise. A gyerekek nagyon fegyelmezetten viselkedtek,
erre senki sem számított a próbán tapasztaltak után. Látszott, hogy
eddigre mindenki átélte, milyen nagy és fontos eseménynek a részese.
Minden kis szereplő megtanulta a szövegét, őket a biztonság kedvéért
sekrestyésünk, Szmuriga Szilvia irányította. Lajos atya a
prédikációjában is újra kitért arra, hogy milyen fontos, hogy a
gyerekek ne hanyagolják el hitéletüket az elsőáldozás után, feltétlenül
járjanak a továbbiakban is hittanra, és vegyenek részt az Egyház
életében.
Az áldozáshoz a kis elsőáldozók a szüleikkel együtt
járulhattak, majd visszatérve helyeikre elmerültek az imádságban. A
szertartás a nagyszámú gyerekhez képest is nagyon fegyelmezetten
zajlott, csak a sok fényképező hozzátartozó és barát zavarta néha az
eseményt. A mise végén az alpolgármester úr köszöntötte Lajos atyát,
majd a közös fényképezkedés következett. Ezután a gyerekek Lajos atya
vezetésével átvonultak az előkészített hittanterembe, ahol az étkezés
előtti ima után először a szendvicseket, majd a szülők által sütött
süteményeket fogyaszthatták el. Közben pedig megkapták az elsőáldozási
emléklapjukat, illetve a plébánia ajándékát, egy-egy Újszövetségi
Szentírást. Az étkezés végeztével volt lehetőség a családi
fényképezkedésre a templomban.
Csodálatos és megható eseménynek
lehettünk részesei. Szeretnénk köszönetet mondani elsősorban Kerényi
Lajos atyának, hogy felkészítette gyermekeinket, Ruppert József
atyának, hogy vállalta a mise celebrálását, Györök Tibor atyának, hogy
ha szükség volt, helyettesítette Lajos atyát a felkészítésben, és
rendületlenül gyóntatott a próbán, szombaton és a mise alatt is.
Külön köszönjük a plébánia dolgozóinak áldozatos munkáját.
Még néhány számadat:
45
elsőáldozó gyermek volt, 23 kislány és 22 kisfiú. Közülük 22-en
patrónások. 7 óvodás és 4 ministráns vett részt a misén. A szülők
közel 350 szendvicset és 20 tálca süteményt készítettek a gyerekeknek.
Isten áldja meg gyermekeinket, és kérjük a híveket, hogy továbbra is imádkozzanak közösségünk legkisebbjeiért!
A. Á.
Lajos
atyával hosszú felkészülés és vizsga után, május 31-én eljött a nagy
nap, amikor anya és apa ünneplőben az oltárhoz vezettek, áldást adtak,
majd előkészültünk lelkileg az Úr Jézus fogadására.
Nagy élmény
volt az ünnepi hangulatban várni, hogy rám kerüljön a sor, és ezúttal
nem tettem a szájam elé az ujjamat, és nem kis keresztet kaptam a
homlokomra, hanem találkozhattam Jézussal. Izgalommal mondtam ki az
áment, és köszöntöttem Jézust, hiszen már nagyon vártam ezt a napot,
ezt a pillanatot. Nagyon tetszett az ovisok előadása, egy pár éve még
én mondtam azt a verset, amivel most ők köszöntöttek minket.
Köszönöm
Jézusom, hogy velem vagy, sokat tanultam a felkészülés alatt, és
ígérem, hogy úgy fogok viselkedni az iskolában, a barátaimmal,
szüleimmel és testvéremmel, hogy minden héten találkozhassak Veled.
"Meghívtál Jézusom, látod itt vagyok,
Asztalodnál ünnepeljük ezt a szép napot,
nincsen az ég alatt Nálad jobb barát,
életemnek minden napján hű leszek Hozzád!"
Bíró Zselyke Orsolya
|
|
|
