|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2015. FEBRUÁR
|
|
Európai Polgári Díj
Fantasztikus
megtiszteltetés érte templomunkat. Lajos atya európai polgári díjjal
tüntettek ki. Erre a díjra az Európai Parlament képviselői tehetnek
javaslatokat, melyeket EP-képviselőkből álló nemzeti zsűrik
rangsorolnak, majd az EP kancelláriája dönt felőlük, aki 2015-ben dr.
Kerényi Lajost tartotta méltónak erre a címre. (forrás ferencváros.hu)
A
díjazottak a származási tagállamukban rendezett díjátadó ünnepségen
kitüntetésben részesülnek, valamint meghívást kapnak a február 25-26-án
Brüsszelben rendezendő találkozóra is.
Magyarországi ünnepséget
2015. január 23-án tartották a Szent Margit Gimnáziumban, ahol a
díszterem zsúfolásig megtelt. Az ünnepséget az iskola igazgatója Görbe
László nyitotta meg, aki Lajos atya élet útját ismertette. Az igazgató
úr köszöntője után az Európai Parlament Tájékoztatási Irodája nevében
Lővei Andrea mutatta be a díjat. „A
2008-ban alapított Európai Polgári Díjjal olyan kivételes teljesítményt
nyújtó személyeket díjaz az Európai Parlament, akik hozzájárultak a
közös megértés, a polgárok és a tagállamok közötti szorosabb integráció
előmozdításához, vagy az EU értékeinek képviseletére hivatott
programokat alakítanak ki”. Majd felsorolta az eddig
díjazottakat. Plébános atyánk jeles társaságba került, a
teljesség igénye nélkül, Bőjte Csaba testvér, Székely János
segédpüspök, Róka Gyula, a székesfehérvári Esélyek Háza vezetője és
Farkas Gábor, a kecskeméti Európa Jövője Egyesület elnöke, ezt díjat
már megkapta.
"Mint papoknak
egyszer majd mély és tartós hatást kell gyakorolnunk a környezetünkre.
Ezt végső soron nem a tudásunk csillogásával fogjuk elérni, hanem a
személyiségünk belső gazdagsága által." – kezdte Hölvényi György
beszédét a díjátadás előtt. Az Európai Parlament tagja Lajos atya
egy nagymarosi találkozón elhangzott gondolatát idézte fel: "mindig
lesz a világon valami több, mint maga a világ, mindig lesz a
történelemben valami több, mint a történelem, mindig lesz az emberben
valami több, mint maga az ember". S utalt arra, mit tanulhattunk
Lajos atyától az elmúlt évtizedekben, hogy az ember Isten teremtménye,
oda, hozzá kell felemelni, útbaigazítani az eltévedtet; s a természet,
az ember és Isten egységének szemléletét; hogy a személyes találkozást,
az emberi együttlétet nem pótolhatja semmi. Majd így folytatta Mi az
egyébként csodálatos Európa problémája? Majd válaszában a
reménytelenséget, a kilátástalanságot és a magányosságot említette, s
úgy vélekedett: "Európa minden
látszat ellenére nem egy központosított intézmény, hanem egy sok vér és
egyéb áldozatok árán, saját útját kereső személyekből álló közösség. S
a mi egyik honfitársunk, a diktatúra évtizedei alatt is, az Európa
fejlődésének főirányából kimaradt országban is hitet és reményt adott,
egyetemes európai értékeket képviselt. A nagymarosi és egerszalóki
ifjúsági találkozókon sok ezer fiatalnak adott reményt, célt és
közösséget egy olyan időben, amikor ez kockázatos és tilos volt. S a
fiatalok legfőbb problémája a mai Európában is a reménytelenség,
céltalanság, és a közösség hiánya."
Európa
keresztény gyökerekből táplálkozik. A másikra figyelő szolidaritás, a
helyi közösségekre épülő társadalom, a természet védelme és a szabadság
eszménye mind keresztény tanításokból fakad, de ezen értékek
megtartásáért azonban küzdeni kell, amelyhez jó példákra és minél több
önálló, a közösségekért tenni képes európai polgárra van szükség.
Majd
hatalmas ováció közepette átadta a díjat. Ezután Görbe László olvasta
fel Erdő Péter bíboros érsek, majd Semjén Zsolt
miniszterelnök-helyettes gratulációját.
Lajos atya Európa
problémáira utalva az Európai Unió egyik atyjának tekintett francia
Robert Schuman nagyságáról beszélt, majd napjaink keresztényellenes
hangulatát, az immanenes világnézetek túlburjánzását bírálta, s
elmondta, hogy "a természetfeletti
értékeket kilopták az emberi lelkekből és a társadalomból; a megtépett,
értékeitől megfosztott ember pedig nem talál válaszokat az élet nagy
kérdéseire, és ebbe belebetegszik".
Lajos atya Erdő Péterre
utalt, aki egy konferencián II. János Pált idézte annak
hangsúlyozására, hogy a földrész egyesítésének előmozdítói mélyen hívő
keresztény emberek voltak. A szabadság és a szolidaritás evangéliumi
értékeiből merítettek ihletet bátor tervükhöz, majd kiemelte, hogy a
Robert Schuman által megkezdett útra kell visszatalálni, megújult
bátorsággal.
Kerényi Lajos felidézte az 1997-ben Habsburg Ottónak
írt levelét, s az erre kapott választ. Végén összegzésül
felszólította a hallgatóságot: "…merjünk
nagyszerű keresztények lenni, és keresztény magyarok lenni! Én eddig is
mindent megtettem a természetfeletti világ visszavarázsolásáért,
értékadó fórumok létesítéséért, s ígérem, hogy ezután még nagyobb
lelkesedéssel és erővel fogok munkálkodni, visszavarázsoljam a Jóistent
és világát, a kereszténységet és a keresztény erkölcsöket a szegény,
kifosztott magyar és európai emberek lelkébe és társadalmaiba."
Az
ünnepség a Muzsika hangja című musicallel folytatódott a Szent Margit
Gimnázium tanulóinak előadásában, majd rövid fogadással zárult a
gimnázium aulájában. A sok méltatás mellett egy személyes hangulatú
írással szeretnénk tisztelegni plébános atyánk előtt, amit a gimnázium
egykori tanulója írt. (forrás: kitekinto.hu)
Néhány nappal ezelőtt
egy véletlen folytán, e-mailből szereztem tudomást arról, hogy idén
kinek ítélték oda az Európai Polgári Díjat. Amikor megláttam a díjazott
nevét és, hogy hol lesz a díjátadó, nem hittem a szememnek. A „mi Lajos
atyánk”?! És a Szent Margit Gimnáziumban?! De hiszen ez az én egykori
iskolám, és Lajos atya a legjobb pap, akit ismerek! Ekkor már tudtam,
hogy mindenképpen ott leszek az eseményen.
Mint mindig, most is
örömmel léptem be Alma Materem épületébe, melynek padjait hat évig
koptattam. Az öröm mellett azonban most büszkeséget és elégedettséget
is éreztem. Büszkeséget, mert az én iskolám egyik paptanára kap egy
európai szintű kitüntetést, és elégedettséget, mert az Ő személyében
egy olyan ember kapja a díjat, aki igazán megérdemli.
Lajos atya
engem sajnos nem tanított, ezért mindig irigyeltem azokat, akik olyan
szerencsések voltak, hogy bent ülhettek az óráin. Talán éppen ezért
viszont rendszeresen vettem részt a róla elnevezett Lajos-miséken. A
Lajos-mise nálunk fogalom volt. Minden hónap harmadik csütörtökén,
reggel hét órakor. Nem volt kötelező, csak egy lehetőség. Ezért azonban
megérte hajnalban felkelni. Az Ő vidámsága ugyanis hosszú időre
ellátott minket energiával.
Kevés embert ismerek, aki ennyi
dologgal foglalkozik egyszerre és ilyen derűvel szemléli az életet,
mint Lajos atya. Ő egy személyben pap, tanár, az ifjúság mentora, a
nagymarosi és az egerszalóki ifjúsági találkozók ünnepelt „sztárja”,
számos könyv szerzője, és a mai napig összesen kilenc kórházban,
hetente 20-25 órát tölt a betegek között. Reményt visz mindenhová ahol
jár, derűs tekintetével mosolyt csal mindenki arcára. Pedig egyáltalán
nem volt egyszerű élete.
A második világháborúnak „köszönhetően”
kétszer volt hadifogságban, átélte a háború minden szörnyűségét. A
kommunizmus ideje alatt pedig egyike volt azon papoknak, akik a
tiltások ellenére lelkigyakorlatot tartottak a diákoknak.
Emlékszem,
tizenöt éves voltam, amikor egyik nap azt a hírt kaptuk az iskolában,
hogy Lajos atya súlyos betegen, az intenzív osztályon fekszik. Nem
akartuk elhinni, hogy egy ilyen értékes ember, mint Ő, egyik napról a
másikra „eltávozhat” közülünk. Nagy volt az öröm, amikor kiderült, hogy
meggyógyult. Hamarosan vissza is tért közénk.
Ő az a személy, aki
sosem adta fel a küzdelmet, mindig fel tudott állni és a történelem
viharai során mindig megőrizte és továbbadta azokat az értékeket,
melyek valamikor az európai közösség alapját képezték. Ha valaki, Ő
igazán megérdemli tehát ezt a kitüntetést. Élete példaértékű lehet
mindannyiunk számára: a legnagyobb kilátástalanságban hasznosabb, ha
nem a miérteken gondolkodunk, hanem a hogyan továbbra keressük a
választ. Így könnyebben juthatunk előre.
Álmodban is óvjon az Isten,
Lelkéből lelkedbe békességet hintsen.
Dolgaihoz erőt, boldogságot adjon,
Ártásodra lenni, Ő senkit se hagyjon,
Sebeidre tapaszt irgalomból rakjon
|
|
|
