|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2015. FEBRUÁR
|
|
Szentatya-üzenet: Adj innom!
Idén
február 25-én, a „pálfordulás” napján fejeződött be az ökumenikus
imahét. Rómában Ferenc pápa a falakon kívüli Szent Pál Bazilikában
tartott vesperáson mondott beszédével zárta le a 2015-ös imahét
eseményeit, ami ortodox egyházak és a protestáns keresztény felekezetek
képviselői előtt hangzott el. A pápa az ökumenikus imahét mottójához,
az „Adj innom!” jézusi kéréséhez fűzte gondolatait.
„Júdeából
Galilea felé tartva Jézus keresztülhalad Szamarián. Neki nem okoz
gondot a szamaritánusokkal való találkozás, akiket eretneknek,
szakadároknak és a zsidóktól elzárkózott népnek tartottak. Magatartása
megérteti, hogy a tőlünk különbözővel való szembesülés gyarapíthat
bennünket. Jézus fáradt a megtett úttól, nem riad vissza attól, hogy
inni kérjen egy szamariai asszonytól. Szomjúsága, amint azt jól tudjuk,
messze túlmegy a fizikai szomjúságon, hiszen találkozásra szomjas, és
szeretne beszédbe elegyedni azzal az asszonnyal, fölajánlva neki a
lehetőséget a belső megtérésre
Jézus türelmes, tiszteli a személyt,
aki előtte áll, és fokozatosan nyílik meg előtte. Példája arra bátorít,
hogy nyugodt, békés szembesülésekre törekedjünk. Ahhoz, hogy megértsük
egymást, és a szeretetben növekedjünk, meg kell állni, be kell fogadni
és meg kell hallgatni. Ezen a módon már így elkezdődik az egység
megtapasztalása. Az egységet útközben teremtjük, az soha nem
mozdulatlan. Az egység útközben születik.
A Szichár városából való
asszony megkérdezi Jézust az Isten igaz imádásának helyéről. Ő nem áll
sem a hegy, sem a templom oldalára, hanem továbbmegy, a lényeges felé,
lebontva minden válaszfalat. Az imádás igazsága felé irányít: „Az Isten
lélek, és akik imádják őt, lélekben és igazságban kell imádniuk.” (Jn
4,24) A keresztények közötti, a múltból megörökölt rengeteg ellentéten
csak úgy tudunk túllépni, ha félreteszünk minden ellenséges és
apologetikus magatartást, és együtt próbáljuk megérteni a mélységben
azt, ami egyesít minket. Ez pedig egy meghívás arra, hogy részt vegyünk
a Fiú által számunkra feltárt Atya szeretetében, a Szentlélek révén. A
keresztények egysége – és erről meg vagyunk győződve, hangsúlyozta a
pápa – nem kifinomult elméleti viták gyümölcse lesz, amelyekben
mindenki megpróbálja meggyőzni a másikat saját véleménye
megalapozottságáról. Eljön majd az Emberfia, és még a viták közepén
talál bennünket! El kell ismernünk: ahhoz, hogy Isten titkainak a
mélységébe jussunk, szükségünk van egymásra, hogy találkozzunk
egymással és szembesüljünk egymással a Szentlélek vezetése alatt, aki
harmonizálja a különbözőségeket, túllép a konfliktusokon, és
kiengeszteli a különbözőségeket.
A szamariai asszony fokozatosan
megérti, hogy aki inni kért tőle, képes az ő szomját oltani. Jézus úgy
mutatkozik meg neki, mint a forrás, melyből élő víz fakad, és
mindenféle szomjat csillapít. Az emberi létezés végtelen vágyakat
hordoz: az igazság keresését, a szeretet, az igazság és a szabadság
szomjazását. Ezek a vágyak csak részben elégülnek ki, mert az ember a
lénye legmélyéről valami „több”, egy abszolútum felé irányul, aki képes
kielégíteni az ő szomjúságát végleges módon. A válasz ezekre a
vágyakozásokra az Istentől jön Jézus Krisztusban, húsvéti titka által.
Jézus átszúrt oldalából vér és víz fakad (Jn 19,34). Ő a forrás, amiből
a Szentlélek vize fakad, vagyis a „szeretet, amit Isten a szívünkbe
árasztott” (Róm 5,5) a keresztségben. A Szentlélek műve által egy
teremtménnyé lettünk Krisztussal, fiúk a Fiúban, az Atya igaz imádói. A
szeretetnek ez a titka az egység legmélyebb értelme, mely
összekapcsolja a keresztényeket, ami pedig sokkal nagyobb azoknál a
megosztottságoknál, melyek a történelem során kialakultak. Ennélfogva:
amilyen mértékben alázattal közeledünk az Úrhoz, olyan mértékben
közelebb kerülünk egymáshoz.
A Jézussal való találkozás a
szamaritánus asszonyt misszionáriussá alakítja. Miután a kút vizénél
nagyobb és fontosabb ajándékot kapott, az asszony otthagyja a vedrét,
és elsiet, hogy elmondja a városbélieknek, hogy találkozott a
Fölkenttel. A vele való találkozás visszaadta neki az élet értelmét és
örömét, és vágyat érez arra, hogy ezt továbbadja. Manapság rengeteg
fáradt és szomjas férfi és nő van, akik tőlünk kérik, hogy adjunk nekik
inni. Olyan kérés ez, ami alól nem vonhatjuk ki magunkat. Az
evangelizálásra szóló hivatásban az összes egyház és egyházi közösség
lényegi teret talál a legszorosabb együttműködésre. Ennek hatékony
működtetéséhez el kell kerülni a részrehajlást és a kizárólagosságot.
Az evangélium hirdetésének közös elkötelezettsége lehetővé teszi, hogy
túllépjünk mindenfajta prozelitizmuson (újhitűség, térítői buzgalom – a
szerk.) és versengésen. Mindannyian az egy és ugyanazon evangélium
szolgálatában állunk.
Az egységért mondott imádság eme
pillanatában szeretnék emlékeztetni a mai mártírokra „Ők tanúságot
tesznek Jézus Krisztusról, miközben üldöztetést szenvednek és megölik
őket, pusztán csak azért, mert keresztények, különbségtétel nélkül.
Keresztények, és ezért üldözik őket. Kedves Fivéreim és Nővéreim! Ez a
vér-ökumenizmus!
Forrás: Magyar Kurir
|
|
|
