|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2015. DECEMBER
|
|
Pilinszky János: Advent
Advent
a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy
meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk.Gyermekkorunkban
éltünk így. Vágyakoztunk arra, ami biztosan megjött. Télen az első
hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb.
Ellenkezőleg, nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni,
beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. És nincs gyengébb és
jogosabb birtoklás se, mint szeretnünk azt, ami a miénk, akit szeretünk
és aki szeret minket. Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet
valódi „meglepetés”; lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és
megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk és szakadatlanul hazatalálnunk.
Minden egyéb kaland, minden egyéb megismerés és minden egyéb várakozás
véges és kérdéses. Így értem azt, hogy a karácsony a szeretet és advent
a várakozás megszentelése.
Az a gyerek, aki az első hóesésre vár, jól várakozik, s már várakozása
is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki szeretni tudja azt, ami
az övé – szabad és mentes a birtoklás minden görcsétől,
kielégíthetetlen éhétől – szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből
épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a
hetek, órák, percek kattogó, szenvtelen vonulását.
Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely
szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.
|
|
|
