|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2014. MÁRCIUS
|
|
Futás a pokolból
Mottó: „ Az evangéliumi erények gazdagsága töltse el őket:
A tettetés nélkül való szeretet,
a betegekkel és szegényekkel való törődés….”
Februárban
egy távoli fiatal nápolyi pap tanúságtételét közöltük. A mostani
számunkban egy magyar pap, akit 61 évesen szenteltek fel, küzdelmes
életéről, csodálatos megtéréséről írunk. Már többször írtam, hogy
nagyon szeretem a sportot, s hiszek a sportnak jellemformáló, embert
alakító hatásában. Kérem, ismerjék meg Dióssy Iván életét, aki, a
sportnak, a futásnak köszönhet mindent, aki saját bevallása
szerint, kifutott a pokolból.
Dióssy Iván 1951-ben született Budapesten, értelmiségi család
gyermekeként. Semmi jele nem volt, hogy valamikor is elmélyül a hitben.
Sőt! Fokozódó alkoholproblémái miatt egyre távolabb került Istentől, s
egyre jobban süllyedt le a mélybe. Csak a futás miatt marad meg, ami
valamilyen szinten a felszínen tartotta. „1966
óta futok. Budapesten éltem akkor, és egy focimeccsről hazafutottam,
érthetetlen ötlettől vezérelve. Vonalzóval lemértem egy térképen;
körülbelül öt kilométer volt a táv. Azóta nem tudom abbahagyni, bár
voltak szünetek. Futottam a szigetköröket, futottam a hidegkúti
vitorlázó repülőtér környékén, a Városligetben, mindenhol, ahol
lehetőleg az autóktól távol lehettem. 1982-ben leálltam az
itallal, öt évig nem ittam. Ekkor történt a fordulópont az
életemben: Máriaremetén futottam, amikor betértem a helyi templomba.
Ateistaként mentem be, katolikusként jöttem ki. Később
megkeresztelkedtem, bérmálkoztam, a jezsuiták voltak a segítségemre.”
A munkahelyén megismerkedett Margittal egymásba szerettek, s 1991-ben feleségül vette. „Az
első négy év pokol volt mellettem az ital miatt, 1995-ben azonban
megszabadultam ettől a sátáni béklyótól, hiszem, hogy a
szenvedélybetegeket a szeretet, és nem a gyógyszer gyógyítja.
Elvégeztem a teológiát, aztán a pszichológiát, közben Budapestről
Dákára költöztünk, a feleségem ott kapott körzeti orvosi állást.
2004-ben alapító tagja voltam a szenvedélybetegek leányvári
intézetének, ahol papokat gyógyítunk, most nyugdíjasként segítek.”
Házasságuk alatt három gyermekük született, s az Isten megajándékozta
őket három gyönyörű unokával. 2010-ben, mikor Dióssy Iván már diakónus
volt, váratlanul meghalt a felesége. 2012-ben szentelték pappá
Veszprémben, s ma kisegítő lelkészként végzi szolgálatát. „Ekkor
ért révbe a hitem, amelynek egyik alapja a futás. A futás egyenlő a
szabadsággal, nekem ez nem sport, hanem spirituális élmény. A lelkem
fut, és viszi a testemet. Ilyenkor meg tudom valósítani az imádság egy
mély, néma formáját Szívritmuszavarom van, de a futás azt is karban
tartja, ahogy az egész testet, amely egy ajándék, és amelyért felelősek
vagyunk.”
A peterkroppko.com oldalra írta a következőket:
"Ma
hatvanhárom évesen, nyugdíjasként élek. Feleségem és legjobb barátom
2010-ben meghalt, engem pappá szenteltek, most ebben a gyönyörű
hivatásban élek naponta. Ma is futok. Tíz-tizenkét éve még lazán
futottam öt perces kilométereket, ma már a hét percesekkel is elégedett
vagyok. Életemben húsz maratont futottam, a rövidebb versenyeket meg
sem tudnám számolni. Egyszeres Ironman vagyok. 2001-ben Nagyatádon
teljesítettem ezt is!
De rátérek a
lényegre. Sohasem voltam sportoló. A saját kedvtelésemre futottam –
futok. Imádkozó ember lévén lassan belopózott futásaimba is az Istennel
történő kommunikáció. A nagyatádi Ironman száznyolcvan kilométeres
kerékpártávja után jött a negyvenkét kilométer futás. Teljesen
képtelennek éreztem magamat erre. És ekkor, futás közben a légzésem
lelassult és egy név rémlett fel bennem.
Jézus... Krisztus...
Belégzésre Krisztus...
Kilégzésre Jézus...
Elképesztő
energia töltött el és meg sem álltam a célig. Ötven évesen, életem első
hosszú távú triatlonján a szenior kategóriában harmadik lettem.
Amit csak
sejtettem, az tudatosodott bennem. Nálam a futás nem sport, hanem a
meditáció egy sajátos fajtája. Ez már tömény misztika! Mindig is
tudtam, hogy a hosszú távú futásokban a materializmus nem játszik
akkora szerepet, mint gondolják néhányan.
Képletesen így vázolom fel: a futásban az ásványi anyagok, a szénhidrátok, a fehérjék, a sport, a test, az anyag húsz százalék.
A lényeg, a
nyolcvan százalék a Spirit! A Pneuma, a Szellem, vagy ahogy mi magyarok
helytelenül mondjuk: a Lélek. Minden itt dől el.
Ezt
felismerve hosszú évek óta minden futóedzésem imádság. De nem
szavakkal, hanem a létezésben való jelenléttel. Az Itt és Most-ban. A
Jelenlévőség Folyamatában.
Futás közben
a legnagyobb történik velem, ami emberrel történhet: tudatosul
létezésem. Közvetlen kapcsolatban állok a Léttel, Aki nem más, mint
Isten, Teremtő.
Megkaptam
több mint huszonöt éve a kontempláció kegyelmét. Naponta egy-két órát
töltök térdelve, néma csendben, mozdulatlanul e jelenlétben.
Ugyanez
történik futásaim közben. Átélem az Örökkévalóságot. Szabad vagyok!
Isten szabadnak teremtette az embert, és ezt a szabadságot át tudom
élni a kontemplációban. (Tudom, hogy van néhány ’nagyokos’, akik ezt
lehetetlennek tartják. Nem foglalkozom szegényekkel. Nem is sejtik,
miről maradnak le előítéletes, sztereotip gondolkodásuk miatt.)
Szívből
kívánom Neked testvérem, aki most ezen sorokat olvasod, hogy találd meg
Te is a saját utadat! Nem baj az sem, ha még csak nem is hasonlít a
többiekéhez. Mindenkinek saját, egyedi útja van.
Mert minden
embert sajátosan egyedi módon szólít meg, hív és küld az
Isten.
Légy áldott kedves
olvasóm!”
|
|
|
