|
Hitélet és irodalom: Et resurrexit
A
húsvéti ünnepkörre válogatott verscsokrom zárótétele egy nagyon ismert
Pilinszky-költemény. A második sorral utal a költő, hogy a mű közvetlen
folytatása a korábban idézett Ravensbrücki passiónak. Ahogy a
szenvedéstörténet hitem szerinti egyértelmű folytatása Krisztus
feltámadása, aminek fényét még a gyökerek is érzik. Fölzúgnak az egek,
föld alá is lehatol a fény, profétikus jövendölésként jelenik meg az
érzékletes látomás. Az első négy mondat szokatlan módon kötőszóval
indul, a rövid mondatok izgatott, gyors váltásai ünnepélyes, biblikus
pátoszt kölcsönöznek az előadásnak. A második strófa végén kétszer is
felhangzik a hívő hallelujája: a latin nyelvű utolsó sor („És
feltámadott a harmadik napon”) a bibliai kinyilatkoztatás erejével, a
klasszikus szöveg archaikus hangzásának szépségével erősíti meg az
előző kijelentés kétségbevonhatatlan tényét, igazságát. A költemény nem
tesz említést arról, hogy kit öltek meg, és ki győzte le a halált.
Nyilvánvaló – természetesen –, hogy Jézus Krisztusról van szó, de épp
ennek elhallgatása, ki nem mondása kapcsolhatja össze tudatunkban a
lágerek áldozatait a világ Megváltójával, az Üdvözítővel. A vers
szuggesztív erővel sugallja az elszenvedett emberi és isteni mártírium
ellenében az ígéret, a remény transzcendens vigaszát. Van remény!
Harmadnapon
És fölzúgnak a hamuszín egek,
hajnalfele a ravensbrücki fák.
És megérzik a fényt a gyökerek
És szél támad. És fölzeng a világ.
Mert megölhették hitvány zsoldosok,
és megszünhetett dobogni szive -
Harmadnapra legyőzte a halált.
Et resurrexit tertia die.
Fűzik László
(A cikk elején említett verscsokor itt található:
http://fuziklac.wordpress.com/2012/04/)
|
