|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2014. HÚSVÉT
|
|
Húsvéti töredékek
Megbocsátó szeretet
Néha szavak nélkül kell megbocsátani. Érteni a szavakban ki nem
fejezett bánat és a jóvátételre igyekvő szándék apró jeleit, s jelekkel
felelni a jelekre.
Felejteni ott, ahol a felejtésre van szükség, megróni máskor azt,
akinek szüksége van a megrovásra. Az igazi megbocsátás, mint a szeretet
általában, intelligens és leleményes. És alázatos is, legfőképpen talán
alázatos.
Jelenits István
+ + +
Stabat Mater
Van-e oly szem, mely nem sírna
Krisztus anyjával s e kínra
Hidegen pillantana?
Aki könnyek nélkül nézze,
Hogy merül a szenvedésbe
Fia mellett az anya?
Jacopo Da Todi
+ + +
A böjt
Családon belül is lelkünk előkészítésével foglalkoztunk, apám bezárt
zeneszekrényt, zongorát, ki milyen szórakoztató könyvet olvasott,
beszolgáltatta, nekem könyveim mellé papírt, ceruzát, megkezdett
írásműveimet is félre kellett tennem, a család szelleme csendet
követelt, a nagyhét eseményeinek lélekben való követését, bűnbánatot.
Nem körbe vagy előrenéztünk, hanem hátra, saját nem kellemes titkaink,
bűneink világába, nem szólhatott a rádió sem. Nagypénteken, a
reformátusok hivatalos halottak napján sorra jártuk a temetőket,
meglátogattuk az ott pihenő nagyszülőket, aznap teljes böjt volt, s bár
az engedélyezett, aszalt szilvából főzött leves a tálalón állt, sose
szegte meg senki a megtartóztatás idején, a feltámadás és a beállt
ünnep aztán annál diadalmasabb és ragyogóbb volt. Megvallottunk
mindent, amivel Istent vagy embertársainkat megharagítottuk, aztán
megkaptuk a feloldozást, s az irgalom igéi ragyogásában a húsvét
ígéretével a tavaszi napfényben egymásra mosolyogva éltük át az ünnep
üzenetét, amely a hitet jelentette: egyszer majd el kell szakadnunk
egymástól, nem örök a válás, a feltámadás ténye ránk sugározta a
valamikori viszontlátás fényét és az újraegyesülést azokkal, akiket
szerettünk.
Szabó Magda
|
|
|
